Ki hengeríti el a követ? Reményt adó kirándulás intézetekben élő és magányos idős barátainkkal

A Sant’Egidio közösség tagjai évek óta nyaralást szerveznek olyan időseknek, akik elfeledve magányosan élnek. Az intézetek világa egy irányba vezető út, ahol falak közé zárva magányosan kell megélniük az időseknek a korral járó hanyatlást, betegségeket, fizikai és lelki szenvedéseket. Megdöbbentő, hogy a hajléktalanság életútja akár fiatalabbakat is az intézetek világába zár.

 

A másfél év járvánnyal teli időszaka tovább súlyosbította az intézetek lakóinak elszigetelődését. Többször még a szobájukból sem jöhettek ki a karanténszabályok miatt. A korábban rendszeres látogatások tilalom alá kerültek. Telefonon, levelezéssel, rendszeres gyümölcs adományokkal igyekeztünk kapcsolatban maradni az idősekkel.

Másfél év után idén nyár elején volt először alkalmunk személyesen meglátogatni intézményekben élőket. Előtte kérdeztem egyik idős barátomat telefonon, hogy mit szeretne, mit vigyek neki az újra találkozás örömére. Nagyon megérintett a kérése: szabadíts ki! Milyen sok idős vágya fogalmazódik meg hasonlóképpen a mai társadalmunkban.

Nagyon szép volt ezen a vasárnapon megélni, hogy válaszolni tudtunk az idősek egy csoportjának erre a vágyára. Gyömrőre érkeztünk autókkal, vonattal. Gyerekek, fiatalok, felnőttek együtt kirándult az idősekkel.

Első utunk a Gyömrői katolikus templomba vezetett, ahol Virágh József plébános szeretettel fogadott bennünket és szentmisén vettünk részt. Mosolygó arcok, a találkozás örömének pillanatai töltötték meg a templom első padsorait. A lelki táplálék után a tó partján gyönyörű kerthelyiségben a Bagoly Étterem finom ebéddel várt minket. Feltöltődő pillanatok, nevetések, beszélgetések közepette gyönyörködtünk a tó által nyújtott panorámában. A békés együttlétet Laci bácsi szájharmonikán előadott muzsikája és Erzsi néni gyönyörű magyar nótái tették családiassá és megajándékozottá váltunk mindannyian.

Az evangélium szavai jutottak eszembe: „amikor odanéztek, látták, hogy a kő el van hengerítve.” (Márk, 16,4) Kiszabadítani egy-egy időst a falak közül, annyit jelent mint, hogy a tehetetlenség kövét elhengerítjük. Sok ilyen kő van, mely várja, hogy időnk egy-egy szeletét odaajándékozzuk s ezáltal a reménység éltető erejét adjuk mások számára.

Nagy öröm, amikor az evangéliumot megélhetjük, kis erőfeszítéseinkkel részesei lehetünk Isten művének, s mi is azt láthatjuk, hogy a kő el van hengerítve.

***

A közösségen belül idősek és fiatalok részvételével létrejött egy mozgalom az idősekért. Szövetséget építünk a generációk között azért, hogy az emberi méltóság érvényesüljön az élet minden szakaszában, növekedjen a béke, a szolidaritás. Intézetekben élő magányos időseket, betegeket látogatunk.

Az idősek száma egyre nő a világban. A hosszabb élet Isten ajándéka, korunk nagy vívmánya, a fejlett civilizáció jele, rendkívüli lehetőség az emberiség számára. Az idősek jelenlétükkel, kultúrájukkal lényeges módon hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a társadalom emberségesebbé váljon. Az élet sohasem felesleges, sohasem értéktelen! Éljenek az idősek! 

***

A Sant’Egidio közösség várja mindazon fiatalokat, akik szívesen látogatnának időseket. Minden pénteken 15 órakor lehet csatlakozni egy belvárosi idősek otthona felkereséséhez. Előtte jelentkezni a santegidio.budapest@gmail.com mail-címen lehet. 

Deli-Fehér Ágnes