Emlékezünk és mostantól mi emlékeztetünk másokat! – Fahidi Évától búcsúzunk

Október 9-én a Farkasréti temetőben gyűltek össze Fahidi Éva családtagjai, tisztelői, barátai, hogy egy-egy szál sárga virággal emlékezzenek rá. A családtagok és a német Holokauszt Emlékbizottság megemlékezése mellett a Sant'Egidio közösség Fiatalok a Békéért mozgalma nevében Nagy Júlia búcsúzott Éva nénitől, kedves barátunktól és tanítómesterünktől.

Kedves Gyászoló Család!

Nagy Júlia vagyok, a Fiatalok a Békéért nemzetközi mozgalom és a Sant’Egidio közösség tagja. Ebben a közösségben tanultam meg tisztelni és szeretni az időseket. Különösen a holokauszt túlélőit. Éva nénivel a Sant Egidio közösség pharrajmos-megemlékezésein találkozhattam. Ő tanúja volt, amikor az SS-ek 1944. augusztus 2-ról 3-ra virradó éjjel meggyilkolták az auschwitz-birkenaui Zigeunerlager mintegy háromezer maradék lakóját, gyerekeket, időseket, felnőtteket… Éva néni évről-évre tanúságot tett erről. De nem csak a borzalmakról vallott. Csillogó szemmel beszélt, és ezek a szemek azt mondták: „Ne féljetek, van remény! Élhetünk jobb világban, tehetünk azért, hogy ne kelljen gyűlöletben és igazságtalanságban élni!” Megértettem, hogy ezért mi, fiatalok is felelősséget vállalhatunk.

Szeretném megköszönni Éva néninek, hogy élete utolsó évtizedeit nekünk, fiataloknak ajándékozta. Pedig sajnáltathatta volna magát a rengeteg fájdalom és szenvedés után. Pihenhetett volna, megérdemelten. Ő azonban fáradhatatlanul járta Magyarország és Európa iskoláit: utolsó erejéig találkozott és beszélt. Nem adta fel. Példája azt tanítja nekünk, hogy nem mindig a gonoszságé, a halálé, az erőszaké és a gyűlöleté az utolsó szó, hanem lehet az emberségé és az együttérzésé. Azt tanítja nekünk, hogy mi se törődjünk bele.

Mi, Fiatalok a Békéért mindennap egy igazságosabb és testvériesebb országért, világért élhetünk. Sok szegény barátunk van: magányos idősek, nehéz sorsú gyerekek, menekültek. A velük kötött barátságunk azt tanúsítja, hogy lehet, hogy érdemes, hogy megéri, mert mosolyogni láthatjuk őket. Olyan emberek mosolyát látjuk, akik – talán Éva nénihez hasonlóan – valami szörnyűséget éltek át, amelynek emléke egész életükben végig fogja kísérni őket.

Drága Éva néni, életed, munkásságod, művészeted ihlet minden fiatal számára, aki másokért álmodni és tenni akar. Most búcsúzunk tőled, de mosolyodat, szavaidat és szemed csillogását soha nem felejtjük el! Te magad voltál az emlékezet: azért éltél és meséltél, hogy velünk ne történhessen meg, ami veled. Ígérjük, hogy mostantól mi fogunk emlékezni és emlékeztetni másokat. Köszönjük!

Emlékezni fogunk és mostantól fogva mi emlékeztetünk másokat! – Fahidi Évától búcsúzunk

Október 9-én a Farkasréti temetőben gyűltek össze Fahidi Éva családtagjai, tisztelői, barátai, hogy egy-egy szál sárga virággal emlékezzenek rá. A családtagok és a német Holokauszt Emlékbizottság megemlékezése mellett a Sant'Egidio közösség Fiatalok a Békéért mozgalma nevében Nagy Júlia búcsúzott Éva nénitől, kedves barátunktól és tanítómesterünktől.

Kedves Gyászoló Család!

Nagy Júlia vagyok, a Fiatalok a Békéért nemzetközi mozgalom és a Sant’Egidio közösség tagja. Ebben a közösségben tanultam meg tisztelni és szeretni az időseket. Különösen a holokauszt túlélőit. Éva nénivel a Sant Egidio közösség pharrajmos-megemlékezésein találkozhattam. Ő tanúja volt, amikor az SS-ek 1944. augusztus 2-ról 3-ra virradó éjjel meggyilkolták az auschwitz-birkenaui Zigeunerlager mintegy háromezer maradék lakóját, gyerekeket, időseket, felnőtteket… Éva néni évről-évre tanúságot tett erről. De nem csak a borzalmakról vallott. Csillogó szemmel beszélt, és ezek a szemek azt mondták: „Ne féljetek, van remény! Élhetünk jobb világban, tehetünk azért, hogy ne kelljen gyűlöletben és igazságtalanságban élni!” Megértettem, hogy ezért mi, fiatalok is felelősséget vállalhatunk.

Szeretném megköszönni Éva néninek, hogy élete utolsó évtizedeit nekünk, fiataloknak ajándékozta. Pedig sajnáltathatta volna magát a rengeteg fájdalom és szenvedés után. Pihenhetett volna, megérdemelten. Ő azonban fáradhatatlanul járta Magyarország és Európa iskoláit: utolsó erejéig találkozott és beszélt. Nem adta fel. Példája azt tanítja nekünk, hogy nem mindig a gonoszságé, a halálé, az erőszaké és a gyűlöleté az utolsó szó, hanem lehet az emberségé és az együttérzésé. Azt tanítja nekünk, hogy mi se törődjünk bele.

Mi, Fiatalok a Békéért mindennap egy igazságosabb és testvériesebb országért, világért élhetünk. Sok szegény barátunk van: magányos idősek, nehéz sorsú gyerekek, menekültek. A velük kötött barátságunk azt tanúsítja, hogy lehet, hogy érdemes, hogy megéri, mert mosolyogni láthatjuk őket. Olyan emberek mosolyát látjuk, akik – talán Éva nénihez hasonlóan – valami szörnyűséget éltek át, amelynek emléke egész életükben végig fogja kísérni őket.

Drága Éva néni, életed, munkásságod, művészeted ihlet minden fiatal számára, aki másokért álmodni és tenni akar. Most búcsúzunk tőled, de mosolyodat, szavaidat és szemed csillogását soha nem felejtjük el! Te magad voltál az emlékezet: azért éltél és meséltél, hogy velünk ne történhessen meg, ami veled. Ígérjük, hogy mostantól mi fogunk emlékezni és emlékeztetni másokat. Köszönjük!