Legyél egy hajléktalan ember, egy magányos idős, egy menekült, egy szegény gyermek, család karácsonyi angyala!

Sant'Egidio közösség tagjai a szegények barátai. A karácsony örömhírét idén is el szeretnénk vinni a barátainkhoz. A legszegényebbek mindig éppen karácsonykor maradnak leginkább egyedül, gondoskodásunkkal és ajándékainkkal enyhíthetjük elhagyatottságukat.

A Sant’Egidio közösségben 1982-ben szervezték az első karácsonyi ebédet a római Santa Maria in Trastevere-bazilikában, akkor húsz ember vett részt az ünnepségen. A szegényekkel együtt elköltött karácsonyi ebéd azóta hagyomány lett, most már évente több mint hétszáz városban terítettek asztalt az ünnepre. Együtt ünnepel szegény és gazdag, fiatal és idős, éttermekben, plébániai termekben, templomokban, iskolai aulákban, ahol szívesen befogadnak minket, együtt ünnepelnek az intézetekben a magányos idősekkel, a szállásokon menekültekkel, a börtönökben a rabokkal.

Magyarországon Budapesten, Pécsen, Monoron szervezünk karácsonyi ebédet hajléktalanok, rászorulók, intézetben élő idősek, szegény gyerekek és családjaik, menekültek részére. Nagy öröm az ebéden részt venni vendégként és segítőként is. Karácsony másképp – együtt a szegényekkel. Az ünnepen megajándékozzuk szegény barátainkat, igyekszünk személyre szóló ajándékcsomagokat összeállítani részükre.

A finom ünnepi ebéd és az ajándékok biztosításához kérjük a felajánlásodat. Az ünnepen csak szép, új tárgyakat adunk, amit mi magunk is szívesen fogadnánk. Az űrlapon jelezheted, ha ajándékot szeretnél küldeni, vagy pénzzel (átutalással) szeretnéd támogatni egy rászoruló karácsonyi ebédjét, ajándékát.

Miután feliratkoztál, információkat küldünk egy szegény emberről, akinek elkészítheted a csomagot és elküldheted postán – ha Budapesten, Pécsen vagy Monoron laksz, a személyes átadás is megoldható. Ezekben a városokban szívesen fogadunk segítőket is, akik részt vesznek velünk együtt az ebédeken. Kérünk, hogy minél hamarabb juttasd el az ajándékodat, de legkésőbb december 18-ig.

Hogyan lehetsz karácsonyi angyal?

1. Töltsd ki az űrlapot és pár napon belül válaszolunk a megadott címre.

Ide kattints: ŰRLAP

2. E-mailben tájékoztatunk téged arról, kinek küldhetsz ajándékot és ő minek örülne a legjobban.

Ha pénzadománnyal szeretnéd támogatni egy vagy több ember ebédjét, a következő számlaszámokon várjuk adományodat (ehhez nem szükséges kitölteni az űrlapot):

Kultúra és Segélyegylet Alapítvány, 12001008-00110054-00100004 (Budapest, Monor)

Zichy Gyula Alapítvány, 50800104–11069784 (Pécs)

Írd bele megjegyzésként: Szegények angyalai

Emlékezünk és mostantól mi emlékeztetünk másokat! – Fahidi Évától búcsúzunk

Október 9-én a Farkasréti temetőben gyűltek össze Fahidi Éva családtagjai, tisztelői, barátai, hogy egy-egy szál sárga virággal emlékezzenek rá. A családtagok és a német Holokauszt Emlékbizottság megemlékezése mellett a Sant'Egidio közösség Fiatalok a Békéért mozgalma nevében Nagy Júlia búcsúzott Éva nénitől, kedves barátunktól és tanítómesterünktől.

Kedves Gyászoló Család!

Nagy Júlia vagyok, a Fiatalok a Békéért nemzetközi mozgalom és a Sant’Egidio közösség tagja. Ebben a közösségben tanultam meg tisztelni és szeretni az időseket. Különösen a holokauszt túlélőit. Éva nénivel a Sant Egidio közösség pharrajmos-megemlékezésein találkozhattam. Ő tanúja volt, amikor az SS-ek 1944. augusztus 2-ról 3-ra virradó éjjel meggyilkolták az auschwitz-birkenaui Zigeunerlager mintegy háromezer maradék lakóját, gyerekeket, időseket, felnőtteket… Éva néni évről-évre tanúságot tett erről. De nem csak a borzalmakról vallott. Csillogó szemmel beszélt, és ezek a szemek azt mondták: „Ne féljetek, van remény! Élhetünk jobb világban, tehetünk azért, hogy ne kelljen gyűlöletben és igazságtalanságban élni!” Megértettem, hogy ezért mi, fiatalok is felelősséget vállalhatunk.

Szeretném megköszönni Éva néninek, hogy élete utolsó évtizedeit nekünk, fiataloknak ajándékozta. Pedig sajnáltathatta volna magát a rengeteg fájdalom és szenvedés után. Pihenhetett volna, megérdemelten. Ő azonban fáradhatatlanul járta Magyarország és Európa iskoláit: utolsó erejéig találkozott és beszélt. Nem adta fel. Példája azt tanítja nekünk, hogy nem mindig a gonoszságé, a halálé, az erőszaké és a gyűlöleté az utolsó szó, hanem lehet az emberségé és az együttérzésé. Azt tanítja nekünk, hogy mi se törődjünk bele.

Mi, Fiatalok a Békéért mindennap egy igazságosabb és testvériesebb országért, világért élhetünk. Sok szegény barátunk van: magányos idősek, nehéz sorsú gyerekek, menekültek. A velük kötött barátságunk azt tanúsítja, hogy lehet, hogy érdemes, hogy megéri, mert mosolyogni láthatjuk őket. Olyan emberek mosolyát látjuk, akik – talán Éva nénihez hasonlóan – valami szörnyűséget éltek át, amelynek emléke egész életükben végig fogja kísérni őket.

Drága Éva néni, életed, munkásságod, művészeted ihlet minden fiatal számára, aki másokért álmodni és tenni akar. Most búcsúzunk tőled, de mosolyodat, szavaidat és szemed csillogását soha nem felejtjük el! Te magad voltál az emlékezet: azért éltél és meséltél, hogy velünk ne történhessen meg, ami veled. Ígérjük, hogy mostantól mi fogunk emlékezni és emlékeztetni másokat. Köszönjük!

Emlékezni fogunk és mostantól fogva mi emlékeztetünk másokat! – Fahidi Évától búcsúzunk

Október 9-én a Farkasréti temetőben gyűltek össze Fahidi Éva családtagjai, tisztelői, barátai, hogy egy-egy szál sárga virággal emlékezzenek rá. A családtagok és a német Holokauszt Emlékbizottság megemlékezése mellett a Sant'Egidio közösség Fiatalok a Békéért mozgalma nevében Nagy Júlia búcsúzott Éva nénitől, kedves barátunktól és tanítómesterünktől.

Kedves Gyászoló Család!

Nagy Júlia vagyok, a Fiatalok a Békéért nemzetközi mozgalom és a Sant’Egidio közösség tagja. Ebben a közösségben tanultam meg tisztelni és szeretni az időseket. Különösen a holokauszt túlélőit. Éva nénivel a Sant Egidio közösség pharrajmos-megemlékezésein találkozhattam. Ő tanúja volt, amikor az SS-ek 1944. augusztus 2-ról 3-ra virradó éjjel meggyilkolták az auschwitz-birkenaui Zigeunerlager mintegy háromezer maradék lakóját, gyerekeket, időseket, felnőtteket… Éva néni évről-évre tanúságot tett erről. De nem csak a borzalmakról vallott. Csillogó szemmel beszélt, és ezek a szemek azt mondták: „Ne féljetek, van remény! Élhetünk jobb világban, tehetünk azért, hogy ne kelljen gyűlöletben és igazságtalanságban élni!” Megértettem, hogy ezért mi, fiatalok is felelősséget vállalhatunk.

Szeretném megköszönni Éva néninek, hogy élete utolsó évtizedeit nekünk, fiataloknak ajándékozta. Pedig sajnáltathatta volna magát a rengeteg fájdalom és szenvedés után. Pihenhetett volna, megérdemelten. Ő azonban fáradhatatlanul járta Magyarország és Európa iskoláit: utolsó erejéig találkozott és beszélt. Nem adta fel. Példája azt tanítja nekünk, hogy nem mindig a gonoszságé, a halálé, az erőszaké és a gyűlöleté az utolsó szó, hanem lehet az emberségé és az együttérzésé. Azt tanítja nekünk, hogy mi se törődjünk bele.

Mi, Fiatalok a Békéért mindennap egy igazságosabb és testvériesebb országért, világért élhetünk. Sok szegény barátunk van: magányos idősek, nehéz sorsú gyerekek, menekültek. A velük kötött barátságunk azt tanúsítja, hogy lehet, hogy érdemes, hogy megéri, mert mosolyogni láthatjuk őket. Olyan emberek mosolyát látjuk, akik – talán Éva nénihez hasonlóan – valami szörnyűséget éltek át, amelynek emléke egész életükben végig fogja kísérni őket.

Drága Éva néni, életed, munkásságod, művészeted ihlet minden fiatal számára, aki másokért álmodni és tenni akar. Most búcsúzunk tőled, de mosolyodat, szavaidat és szemed csillogását soha nem felejtjük el! Te magad voltál az emlékezet: azért éltél és meséltél, hogy velünk ne történhessen meg, ami veled. Ígérjük, hogy mostantól mi fogunk emlékezni és emlékeztetni másokat. Köszönjük!

Tíz éve rendezünk vasárnapi ebédeket szegény barátainkkal Budapesten

Szeptember 25-én a Ferencvárosi Művelődési házban tartottuk a vasárnapi ebédünket. Nyárzáró és ünnepi ebéd volt. 

10 éves a vasárnapi ebéd, ahol a Sant'Egidio barátaival havonta egyszer, vasárnap körbeüljük a terített asztalokat. Jó szó, odafigyelés és finom, meleg étel – együtt azokkal, akik az utcán élnek, magányosak, idősek, kirekesztettek, együtt a szegény családokkal. Nagyon sok helyszínen, nagyon sok segítővel, sok csodás vasárnapi menü készült a tíz év alatt. Köszönjük a hűséges támogatásokat!

Ezen a vasárnapon Danit és Pétert is köszöntöttük a születésnapján! Van olyan vendégünk, aki már tíz éve az első vasárnapi ebédünkön is ott volt. Isten éltessen minden résztvevőt!

Hálásak vagyunk az Úrnak, hogy lehetséges a vasárnapi ebéd öröme, hogy megélhetjük a barátság vasárnapjait!

Vasárnapi ebéd Monoron, rászoruló barátainkkal

 

Nagyon vidám hangulatban telt a szeptember 3-i vasárnap a monori közösségünknél. Bent terítettünk meg szépen, de mivel elállt az eső, gyorsan leköltöztünk a plébániaudvarra. Családias az együttlét, hiszen már sok-sok éve minden hónapban együtt ebédelünk, vendégül látjuk azokat, akik nem ülnek terített ünnepi asztalhoz vasárnaponként. Már barátként vagyunk jelen, szegények és jólétben élők, gyerekek, fiatalok, felnőttek, idősek, vagy inkább úgy, mint egy nagy család, amelynek tagjai rendszeresen találkoznak és elmesélik, mi történt az előző találkozás óta. 

Köszönjük Teri néni finom levesét, a Tanya csárdától kapott finom ebédet, Járka Anikónak a sok almát, Kajli Gábor szuper kávéját, aminek a felszolgálása eleganciát is kölcsönzött a rendezvénynek, a fiataloknak (meg persze a régóta fiataloknak is) és a gyerekeknek, fiataloknak a sok segítséget, Papp Rolinak a zenét, Misi atyának a kedves jelenlétét, a vendégeknek, hogy eljöttek és csodás napunk lehetett együtt.

Vasárnapi ebéd Gyömrőn intézetben élő idősekkel és menekült családokkal

 

A békés találkozás öröme erőt ad a kiszolgáltatottság, magány enyhítésére. Harmadik alkalommal szerveztünk kirándulást Gyömrőre, idős barátainkat örvendeztettük meg vele, akik többségében intézetekben élnek. Idén augusztus 26-án Ukrajnából menekült anyák a gyermekeikkel is csatlakoztak az idősekhez. A Jézus Szíve-templomban misén vettünk részt, nagy szeretettel fogadott minket Virágh József atya.

Az idősek és a menekültek is küzdenek a magánnyal, sokszor egyedül vannak. Itt hidak születtek, egymás nehézségeit s örömeit beszélhették meg a közös ebéd alatt, melyet a Bagoly Étterem teraszán töltöttünk, kilátással a gyömrői tóra. Az idősek énekeltek, a gyerekek strandoltak. Békés találkozás volt. De vérzik a szívünk a közeli Ukrajnáért, ahol sokak életet teszi tönkre a háború. Az egyik anyuka három gyermekkel két nappal a kirándulás után kényszerül visszatérni Ukrajnába, mert nincs a lakhatása megoldva, illetve az online oktatáshoz is személyesen kell megjelennie a gyermekeinek az iskolában.

Szívünk összes szeretetével imádkozzunk értük és velük együtt minden menekültért és idősért, hogy Isten küldjön melléjük segítőket, hogy legyen mindig emberük, aki enyhíti a magányukat, kiszolgáltatottságukat.

Táborozás ukrajnai gyerekekkel, a béke jegyében – Sok új barátság kezdete

Július közepén Ukrajnából menekült gyerekekkel nyaraltunk együtt a Balatonon, Gyenesdiáson. A közös játékok, strandolások, imádság és zenélések alatt új barátságok születtek köztünk. Budapestről, Pécsről és Pécs környékéről érkeztek a gyerekek és mi, a Fiatalok a békéért mozgalom gimnazista és egyetemista tagjai.

A tábor napjai mindig közös reggelivel kezdődtek, aztán megkezdte a csapat a napi programot. A gyerekek hihetetlenül élvezték a kirándulást, kincskeresést, táncolást, de leginkább a vizes programokat kedvelték, a balatoni fürdéseket. Volt olyan nap, amikor kétszer is lementünk a strandra.

Nagyon jó programnak bizonyult a pólófestés is. A sablonokat minden gyerek magának vágta ki, aztán ráfújtuk a színes festékeket a fehér pólóra. Mindenki saját fantáziája szerint készítette el a pólóját, egy forma azonban mindenkién mégis ugyanaz volt: a békegalamb, mely a legtöbb festett pólón az ukrán zászló színeiben pompázott.

Amitől a tábor előtt talán a legjobban tartottunk, az a gyerekekkel való kommunikáció volt, a többség ugyanis nem nagyon beszélt magyarul. Időközben viszont rájöttünk, hogy egy gyerekkel szót váltani nem is olyan nehéz, csak a módját kell kreatívan, türelemmel megtalálni. Mi legtöbbet a jelbeszédet használtuk, de az angol nyelv és a fordító alkalmazás is a segítségünkre szolgált. Ugyanakkor ne feledkezzünk meg Margeritáról és Sofiról, ukrán barátainkról, akik angolra és magyarra fordítottak nekünk.

Természetes, hogy egy gyerek új környezetben kicsit megszeppen, ez először itt sem volt másképp. Ám a hét folyamán a srácok egyre nyitottabbak, ragaszkodóbbak lettek: amikor sétáltunk, fogták a kezünket, egyre többet kértek segítséget, jöttek oda hozzánk egy ölelésért és így egyre több barátság született köztünk.

A tábor legjobb pillanatai azok voltak, amikor a gyerekek nevettek, mert egy gyerek akkor igazán gyerek, amikor nevet. A mi kis ukrán barátainkat pedig a háború, a félelem sajnos arra kényszerítette, hogy idő előtt felnőjenek. A táborban az volt a célunk, hogy a gyerekek újra igazi gyerekek lehessenek!

A másik álmunk az volt, hogy új barátokat szerezzünk, és azt hiszem, minden részt vevő fiatal nevében kijelenthetem, hogy az álmunk valóra vált. Nagyon várjuk, hogy mielőbb láthassuk új barátainkat, akár a béke iskolájában, akár más közös programokon!

Nagy Júlia, Pécs

„Engedjétek hozzám jönni…” – Találkozás Ferenc pápával

„Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony, mondom nektek: Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy gyermek, nem megy be oda.” Azután (Jézus) ölébe vette a gyermekeket, és kezét rájuk téve, megáldotta őket. Mk 10,13-16 

Ferenc pápa szombat este a magyar fiatalságot látogatta meg épp olyan szeretettel, mint ahogy Jézus fordult a kicsinyekhez kétezer éve.

A Papp László Sportarénában több, mint tizenegyezer fiatal gyűlt össze országunk minden tájáról, hogy meghallgathassa a Szentatya tanítását.

Ferenc pápát kitörő lelkesedés fogadta, ahogy kis kocsiján végigment a résztvevők között. Mindenütt énekléssel, tapssal, zászlókkal köszöntötték, sőt, még egy új pileólust (kis fehér kalapot) is kapott.

Négy fiatal tett tanúságot a Szentatya előtt - nem kis bátorsággal, hiszen Róma püspökén kívül legalább tizenegyezer szempár figyelte őket. Ferenc pápa ezeket a tanúságtételeket is beleszőtte a beszédébe, ami abszolút figyelmességre vall. Tanításában nagy értékekről beszélt, mégsem használt fellengzős szavakat, „felnőttes” kifejezéseket. Ennek ellenére éreztette a fiatalokkal, hogy egyenrangú partnernek, az egyház teljes értékű tagjainak tekinti őket.

A Szentatya egészen lehajolva a fiatalokhoz, a mindennapi problémáikról beszélt, a kötelességeikről, a lehetőségeikről, a sok-sok felmerülő kérdésről. Elmondta, hogy „az előre gyártott válaszok nem segítenek, nem tesznek boldoggá,” és lássuk be, ez valóban így van. Mit tanulhat egy gyermek, ha nem engedik, hogy megtapasztalhassa az élet dolgait? Így hát Ferenc pápa sem adott konkrét választ egy-egy kérdésre, helyette viszont teljes beszédével Jézusra mutatott, aki nem csak egy segédlet, ő maga az Út, ami az üdvösségre vezet.

„Isten nem akar elítélni, hanem megbocsátani. Isten mindig megbocsát.”

Elsőnként erre világított rá a Szentatya, és megkérte, hogy ismételjék el magyarul. Nagyon nagy sikert aratott a fiatalok körében, mind azzal, hogy a saját nyelvünkön szólt, mind azzal, amit mondott, hiszen (erősen általánosítva) ki követi el a legtöbb hibát, ki botlik el legtöbbször, ki halmozza a rossz döntéseket rossz döntések hátára, ha nem a kamaszok?

Tehát Ferenc pápa első üzenete ezen a találkozáson: „Isten mindig megbocsát.” Ha kell, ismételjük el újra és újra, hogy a nehéz helyzetekben se feledjük.

„A kérdésem: Mit kerestek? Mit kerestek az életben?”

Róma püspöke arról tanít, hogy Jézus mindig kérdez. Mindig felteszi a kérdést, még akkor is, ha tudja, hogy mit fogunk válaszolni. Megkérdez minket, mivel tudni szeretné a lelkünk vágyait. Érdeklődik irántunk, mert Ő a gondviselő Isten. Felteszi a kérdést, mivel nem akarja, hogy a hitünk egy unalomig ismételt tudás legyen. Felteszi a kérdést, mert szeretné  ha a szívünkkel tudnánk válaszolni, nem az agyunkkal. Felteszi a kérdést, mert Ő a szenvedély Lelke. És aztán a kérdésére adott válaszunkat átalakítja a lelkünk üdvösségére. „Nem, Jézus nem rombolja le, hanem kijavítja álmainkat, hogy miként valósítsuk meg azokat.” Itt azokról a tanítványokról beszélt a Szentatya, akik Jézus jobb és bal oldalán akartak ülni a Mennyben. Jézus „arra emlékeztet, hogy nem úgy leszünk naggyá, hogy a másik fölé kerekedünk, hanem ha lehajlunk mások felé. Nem mások kárára leszünk naggyá, hanem másokat szolgálva.”

Ferenc pápa is kérdez: „Megértettétek?”

„Aki mer, az nyer”

A harmadik lecke a mai napra a következő: „Jézus örül annak, ha nagy dolgokat érünk el. [...] Ő soha nem kicsinyli le várakozásainkat, hanem éppen ellenkezőleg, vágyaink mércéjét emeli fel.” Egyetértene egy közmondásotokkal - szólt a pápa, majd magyarra váltva mondta: „Aki mer, az nyer.”

Ferenc pápa a sporthoz hasonlítja az életet. A győzelemhez két alapvető dolog kell: egy magasabb cél, és edzés. Egymás nélkül elérhetetlen az egyik, és értelmetlen a másik. „Van egy jó tulajdonságod? - kérdi a pápa. - Fektess bele, félelem nélkül! [...] Aztán pedig eddz.” Róma püspöke szerint a legjobb edzési forma az imádság. A bensőséges, elmélyült, baráti beszélgetés Jézussal, aki mindig a közösségbe hív. Egyedül sokkalta nehezebb az egész, ezért is alkotta az Úr az egyházat. A megtartó ereje miatt nagyon nagy szükség van rá, ugyanúgy, ahogy a Szentírásra, vagy az imára. Ami nem unalmas! (Vicceskedve megjegyzi: talán mi azzá tesszük néha az egyházban.)

„Nem hagyunk időt a zajban a csendnek, mert félünk a magánytól, ebben pedig nap mint nap el is fáradunk.”

Az egyik tanúságtevő szavaival élve Ferenc pápa rávilágít arra, hogy a csend mennyire fontos is. Fontos, hogy egy kicsit megálljunk, megpihenjünk, imádkozzunk, csöndet tartsunk. Kell a csönd, hogy rá tudjuk bízni Jézusra azt, amit megélünk, hogy tudjunk imádkozni a barátainkért, hogy elmondhassuk az aggodalmainkat, olvassuk a Bibliát, és hogy Istent imádva a szívünkben békét találjunk.

Nagyon lényeges azonban, hogy ennek a csöndnek nem a sérelmeinkről és a múltbéli dolgokról kell szólnia. Sem pedig a telefonokról és egyéb kütyükről. Nem szabad virtualizálnunk az életet, hiszen az élet egy valóságos dolog, és most történik, itt, a világban.

„Az imádság párbeszéd, élet.”

Ferenc pápa ismét a fiatal tanúságtevők beszédeire reflektálva hozza párhuzamba az istenfélő életet a szerelemmel. „Minden nap szembesülsz a kamaszkor nehézségeivel, de tudod, hogy van Valaki veled, van Valaki érted, és ez a Valaki, Jézus, nem fél attól, hogy veled győzze le az összes akadályt, amivel találkozol.”

Ahogyan egy egészséges kapcsolatban is lenni szokott, imádkozás közben ne félj Jézus elé vinni mindazt, ami a belső világodban zajlik: a szeretetedet, félelmeidet, problémáidat, elvárásaidat, emlékeidet, reményeidet.

Egy másik tanúságtevő fiatal arról beszélt, hogy milyen nehezére esik bátornak lenni bizonyos helyzetekben. A Szentatya erre is megadta az egyszerűen megfogalmazott, de hatalmas értékkel bíró, megérintő választ: „Nagyon szép, ha megvan benned az igazság bátorsága, ami nem azt jelenti, hogy megmutatod, hogy soha nem félsz, hanem hogy megnyílsz, és megosztod gyarlóságaidat az Úrral és másokkal, anélkül, hogy elrejtenéd, anélkül, hogy másnak mutatnád magad, anélkül, hogy álarcot viselnél.”

 „Az Úr [...] nem rendkívüli emberekkel tesz nagy dolgokat, hanem valódi emberekkel.”

„Jézus a kérdéseivel, a szeretetével, a Lelkével mélyünkre hatol, hogy igaz emberekké tegyen minket. És ma nagy szükség van az igaz emberekre!” A püspökúr szavai a közönség szenvedélyes tapsviharába fulladnak.

Ferenc pápa hatodik leckéje a cselekvés: egy tanúságtevő beszédére visszautalva felhívja a figyelmünket arra, hogy segítsük a világot a béke felé. Mindent meg kell tennünk, amivel Jézust követhetjük ezen a téren.

„Azért jött, hogy Jézustól kapjon, és azon kapja magát, hogy ő az, aki Jézusnak ad.”

A Szentatya a csodálatos kenyérszaporítás példájával összegzi a gondolatait. Ahogy a történetben az étel tulajdonosa első szóra odaadja mindenét Jézusnak, úgy kell nekünk is odanyújtanunk az egész lényünket. És Ő, csakúgy, mint a kenyérrel, csodát tesz velünk, átalakít és saját tetszésére formál minket.

„Íme, ide vezet a hit: az adakozás szabadságához, a nagylelkűség lelkesedéséhez, a félelmek legyőzéséhez, az önmagunk kockára tételéhez! Barátaim, ti mind értékesek vagytok Jézus számára, és számomra is!” - mondta Ferenc pápa, majd aranyosan megkért mindenkit, hogy imádkozzon érte.

Kovács Anna, Fiatalok a békéért/Youth for Peace

Fotók forrása: az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Facebook oldala

További képek és beszámoló a találkozóról: https://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-fiatalokhoz-aki-mer-az-nyer-bator-krisztus-kovetes-utjan-jarjatok

Vízkereszt ünnepén nehéz sorsú gyerekek a barátság és az öröm ajándékát vitték el intézetben élő idősek életébe

Január 6-án különleges ajándékkal utánoztuk a legenda szerinti napkeleti bölcsek látogatását a Kisjézusnál: egy olyan ünnepséget szerveztünk, ahol a megajándékozók és megajándékozottak személyében is jelen volt az Úr, aki azonosította magát a kicsinyekkel, a legszegényebbekkel Máté evangéliumának 25. fejezete szerint. „Éhes voltam és ennem adtatok, szomjas voltam és innom adtatok, idegen voltam és befogadtatok, ruhátlan voltam és felruháztatok, beteg voltam és meglátogattatok, börtönben voltam és felkerestetek.”

Az intézet, a magány „börtönében” élő, időseket, akik közül jópáran betegek is, olyan gyerekek látogattak meg, akik maguk is rászorulók, mert szegény családokba születtek, vagy intézetben élnek, magányosak, mert édesanyjuk meghalt. Éhezik és szomjazzák a családot. Arany, tömjén és mirha helyett az ő ajándékuk az a néhány dal volt, amelyet a Sant’Egidio Közösség békeiskolájában tanultak a foglalkozásokon egyetemista barátaik, „nagy testvéreik”, Melinda és Kinga segítségével, de a barátság, a vidámság ajándékát is elhozták az időseknek. Akik cserébe nagy-nagy hálával, tapssal, közös énekléssel, sőt a műsoruk után mintegy spontán válaszként rögtönzött zongora- és szájharmonika játékkal, a gyerekekkel együtt muzsikálással, közös tánccal, az intézet jóvoltából készített közös uzsonnával, süteménnyel, szörppel köszönték meg a vízkereszti meglepetést. A gyerekek sok-sok új nagymamát, nagypapát találtak, az idősek új unokákat láttak vendégül. És ahogy az egykori római utcagyerekeket istápoló Néri Szent Fülöp életéről készült népszerű film dalában együtt énekelték nagy lelkesen ezen a kis ünnepségen vízkeresztkor az idősek és gyerekek, a lényeg mindenki számára rögtön teljesen világos volt: „legyetek jók, ha tudtok, a többi nem számít!”

A szeretet, a jóakarat, a barátság apró gesztusaival, amelyek megmutatkoztak ezen a január 6-i találkozón, sok seb kezdett gyógyulni, sok fájdalom csökkenni, a generációk, társadalmi távolságok közötti szakadékok feltöltődni – vagyis megjelent közöttünk a Kisjézus, aki összegyűjtötte a világ végéről hozzá zarándokolt bölcseket és az egyszerű pásztorokat, szimbolikusan a világ minden népét jászola körül.