Kicsit borongós idő volt, amikor a Feneketlen-tóhoz érkeztem április 11-én, húsvét második vasárnapján, az isteni irgalmasság ünnepén. A Sant'Egidio közösségben hagyomány, hogy ezen a vasárnapon – mint minden hónap valamelyik vasárnapján – ünnepi ebédre hívjuk szegény barátainkat.
A menü sertéshús vadasmártással, lekváros
isler és mandarin volt, amelyet az Edutus Egyetem konyhafőnöke készített
nekünk. Szívvel-lélekkel főzi meg az otthon ízeit havonta egy vasárnap, kétszáz
főre.
A tó körül orgonabokrok kezdtek rügyezni, a
tavasz reményét láttam benne, az élet vidám előbukkanását. Valami hasonlót
fogalmazott meg Anna is, aki először jött el a Sant'Egidio közösség vasárnapi
ebédjére párjával, Lászlóval együtt: „Annyira finom ez az ebéd, ez most nagyon
jólesett, újjászülettem”.
A tóról rálátni a Szent Imre-templomra és a
gimnáziumra. Ahogy beszélgettünk Lászlóval, kiderült, hogy bár rég járt erre,
de felismerte a gimnázium épületét, ahol több mint húsz éve festette,
szépítette az iskola osztálytermeinek falát: „Emlékszem, nagyon alapos munkát
végeztünk és még a padokat is lemostuk, hogy a diákoknak ne legyenek koszosak” –
mosolyodott el, miközben mesélt.
A járvány miatt rendhagyó volt ez a vasárnapi ebéd is, nem tudtunk ünnepi asztalhoz ülni, előre csomagolva, dobozokban osztottuk ki a menüt. Ezen a találkozási ponton kívül még négy helyszínre, a Blaha Lujza térre, a Deák és a Bosnyák térre, a Kálvin térre mentünk el és mélyszegénységben élő családok otthonaiba is vittünk a közösség tagjaival és önkénteseivel a finom vadasból.
A mi csoportunk a tó partján negyvenöt
vendéget fogadott, közülük sokukkal tíz éve tart a barátságunk. Vannak, akik az
első budapesti vasárnapi ebéden is részt vettek már. „Milyen jó volt az
étteremben ülni, porcelán tányérból enni, és az a finom torta, amit Mihály
születésnapján ettünk” – nosztalgiázott Ernő és Mátyás, akik régi barátok,
heccelik is egymást rendesen, ha találkoznak.
Engem is megrohamoznak az emlékek, amikor a vasárnapi ebédekre készülünk, a legszebbet és a legjobbat akarjuk adni minden alkalommal azoknak, akik nélkülözik ezt a mindennapokban!
Mindenki egészsége védelmében már egy éve az
utcán találkozunk, de a vigasz és barátság gesztusai most is örömtelivé varázsolták
ezt a vasárnapi ebédet is. Vendégeink addig nem is akartak elindulni, amíg nem
beszéltük meg a vasárnapi ebéd májusi időpontját. Egy hónap múlva május 16-án veletek,
ugyanitt találkozunk! :)
Rudik Márta
