„Női butikot” nyitottunk a templom közösségi termében

Nagy várakozással tekintettünk a hosszú idő után megvalósult ruhabörze elé. Az ötlet már több mint két éve megfogalmazódott bennünk, a koronavírus-járvány azonban nem tette lehetővé, hogy meg is szervezzük a rendezvényt. Érleltük hát magunkban a terveinket, mígnem idén ismét felmerült a gondolat, és ezután lelkesen álltunk neki a közös gondolkodásnak, szervezésnek. Az volt az elképzelésünk, hogy az adományozott ruhák átadását személyesebbé tesszük, lehetőséget adva szegény barátainknak, hogy maguk válogassanak, sőt akár fel is próbálhassák a kiválasztott ruhákat, emellett pedig vendégül is látjuk őket saját készítésű sütivel, kávéval, teával.

November 26-ra, advent első vasárnapjának előnapjára tűztük ki az eseményt, és reméltük, hogy a program újszerűsége ellenére többen elfogadják majd a meghívásunkat a Gát utcai templom közösségi termébe. Első alkalommal nem számítottunk még sok vendégre, de elhatároztuk, hogy akárhányan jönnek is, megpróbáljuk szebbé tenni a napjukat.

A terem egyik felében rendeztük be a „butikot”. Néhány ruha, blézer és blúz állványon lógva várakozott, mint egy valódi üzletben (köszönet az állványért!), a felsők, pulóverek és nadrágok asztalokon összehajtogatva, a sálak, sapkák és kesztyűk dobozokban álltak székekre helyezve.

A „vásárlás” örömét a terem másik felében megterített asztal egészítette ki. A terítéssel már megelőlegeztük az ünnepi hangulatot: karácsonyi szalvéták, illatos mécsesek, adventi koszorú, szendvicsek és sütemények, tea és kávé várták agapéra a vendégeket. A háttérben karácsonyi zene szólt.

Nem érkeztek sokan, de a hangulat családias volt, bensőséges. A fiatalabb és az idősebb korosztály egyaránt képviseltette magát. A kezdeti bátortalanság után feloldódtak a hölgyek: a fiatalabbak örömmel keresgélték és próbálták fel a kabátokat és pulóvereket. Az idősebbek igénybe vettek egy kis segítséget, próbáltunk tanácsot adni, és kiválogatni számukra a megfelelőnek tűnő darabokat. A tél beálltával nagyobb sikere volt a meleg kabátoknak és pulóvereknek, valamint a puha kesztyűknek és sapkáknak.

Egyetlen férfi vendégünk, aki azért jött, hogy felajánlja segítségét ismerősének a ruhák hazaszállításában, sem távozott üres kézzel: számára is találtunk egy télikabátot és egy őszi-tavaszi dzsekit.

A nézelődés mellett természetesen volt idő megkóstolni a süteményeket és beszélgetni, emlékeket idézni a terített asztal mellett.

Bensőséges és felemelő találkozás volt barátainkkal, akik a meleg ruhák mellett egy kis törődést, figyelmességet is magukkal vihettek a közeledő karácsonyi ünnepekre.

Mielőtt beköszönt a tavasz, újabb alkalommal szeretnénk készülni. Sok szép holmi vár még gazdára, és szeretettel várjuk majd ismét a szegény barátainkat, akik egy családias és baráti hangulatú találkozásra vágynak.

Weininger Nóra

 

Christmas Appeal - Be the Secret Santa of a poor friend

The members of the community of Sant'Egidio are friends of the poor. We would like to bring good news and joy for Christmas to our friends. This year we plan to sit down again at the same festive table and to celebrate Christmas together. The poorest are always the loneliest at Christmas - we can alleviate their loneliness with our care and gifts.

In the community of Sant'Egidio, the first Christmas lunch was organized in 1982 in the Basilica of Santa Maria in Trastevere in Rome, when twenty people took part in the celebration. Since then, the Christmas lunch spent with the poor has become a tradition and now more than seven hundred cities set the table for the holiday every year. Poor and rich, young and old celebrate together in restaurants, parish halls, churches, school halls, where they are welcomed. They celebrate together with the lonely elderly in nursing homes, refugees in shelters, prisoners in prisons.

In Hungary, in the cities of Budapest, Pécs and Monor, we organize Christmas lunches for the homeless, for the elderly living in nursing homes, for poor children and their families and for refugees. It is a great pleasure to participate at the lunch both as a guest and as a helper. Christmas differently - together with the poor. For the holiday, we also give presents to our poor friends, we try to prepare personalized gift packages for them.

We ask for your donation to cover the delicious festive lunch and the gifts. You can indicate on a form if you would like to send a gift package for someone or you can also choose to financially support the lunch or the gift of a needy person.

After you have signed up and chose the option of sending a gift, we will send you the profile of a poor person for whom you can prepare the package. It is important that for Christmas we only give beautiful and new gifts that we would also be happy to receive. You can send the gift by post to us - we recommend this option in the epidemic situation -, but personal delivery is also possible if you live in Budapest, Pécs or Monor. In these cities, we also welcome helpers who would like to participate at the lunches. We ask you to deliver your gift as soon as possible, but no later than December 24.

How can you be a Secret Santa?

1. Fill out the form and we will reply to you via e-mail within a few days.

Click here: FORM

2. In the e-mail we will give you all the necessary information about whom you can help, what would be the best gift for him/her and how you can send us your package.

If you would like to support the lunch of one or more people by donating money, it is also possible to transfer your donation to the following account numbers (in this case, when you are not sending a gift package, it is not necessary to fill out the form):

Kultúra és Segélyegylet Alapítvány, 12001008-00110054-00100004 (Budapest, Monor)

Zichy Gyula Alapítvány, 50800104–11069784 (Pécs)

Legyél egy hajléktalan ember, egy magányos idős, egy menekült, egy szegény gyermek, család karácsonyi angyala!

KÖSZÖNJÜK A SOK SZÉP AJÁNDÉKOT, AMIT KÜLDETEK! A GYŰJTÉS LEZÁRULT, A KARÁCSONYI EBÉDEKRŐL TESZÜNK MAJD FEL BESZÁMOLÓKAT. HA VAN KEDVETEK ÉV KÖZBEN IS SEGÍTENI A RÁSZORULÓKAT, ÍRJATOK A SANTEGIDIO.BUDAPEST@GMAIL.COM CÍMRE. 

Sant'Egidio közösség tagjai a szegények barátai. A karácsony örömhírét idén is el szeretnénk vinni a barátainkhoz, és a járvány enyhülésével ismét le tudunk ülni a közös ünnepi asztalokhoz, hogy együtt költsük el a karácsonyi ebédet. A legszegényebbek mindig éppen karácsonykor maradnak leginkább egyedül - gondoskodásunkkal és ajándékainkkal enyhíthetjük elhagyatottságukat.

A Sant’Egidio közösségben 1982-ben szervezték az első karácsonyi ebédet a római Santa Maria in Trastevere-bazilikában, akkor húsz ember vett részt az ünnepségen. A szegényekkel együtt elköltött karácsonyi ebéd azóta hagyomány lett, most már évente több mint hétszáz városban terítettek asztalt az ünnepre. Együtt ünnepel szegény és gazdag, fiatal és idős, éttermekben, plébániai termekben, templomokban, iskolai aulákban, ahol szívesen befogadnak minket, együtt ünnepelnek az intézetekben a magányos idősekkel, a szállásokon menekültekkel, a börtönökben a rabokkal.

Magyarországon Budapesten, Pécsen, Monoron szervezünk karácsonyi ebédet hajléktalanok, rászorulók, intézetben élő idősek, szegény gyerekek és családjaik, menekültek részére. Nagy öröm az ebéden részt venni vendégként és segítőként is. Karácsony másképp – együtt a szegényekkel. Az ünnepen megajándékozzuk szegény barátainkat, igyekszünk személyre szóló ajándékcsomagokat összeállítani részükre.

A finom ünnepi ebéd és az ajándékok biztosításához kérjük a felajánlásodat. Az ünnepen csak szép, új tárgyakat adunk, amit mi magunk is szívesen fogadnánk. Az űrlapon jelezheted, ha ajándékot szeretnél küldeni, vagy pénzzel (átutalással) szeretnéd támogatni egy rászoruló karácsonyi ebédjét, ajándékát.

Miután feliratkoztál, információkat küldünk egy szegény emberről, akinek elkészítheted a csomagot és elküldheted postán – a járványügyi helyzetben ezt a megoldást javasoljuk, de ha Budapesten, Pécsen vagy Monoron laksz, a személyes átadás is megoldható. Ezekben a városokban szívesen fogadunk segítőket is, akik részt vesznek velünk együtt az ebédeken. Kérünk, hogy minél hamarabb juttasd el az ajándékodat, de legkésőbb december 23-ig.

Hogyan lehetsz karácsonyi angyal?

1. Töltsd ki az űrlapot és pár napon belül válaszolunk a megadott címre.

Ide kattints: ŰRLAP

2. E-mailben tájékoztatunk téged arról, kinek küldhetsz ajándékot és ő minek örülne a legjobban.

Ha pénzadománnyal szeretnéd támogatni egy vagy több ember ebédjét, a következő számlaszámokon várjuk adományodat (ehhez nem szükséges kitölteni az űrlapot):

Kultúra és Segélyegylet Alapítvány, 12001008-00110054-00100004 (Budapest, Monor)

Zichy Gyula Alapítvány, 50800104–11069784 (Pécs)

Írd bele megjegyzésként: Szegények angyalai

Idén nyáron is Siófokon strandoltunk menekült barátainkkal

 

Ismét elvittük régen és újonnan megismert menekült barátainkat a Balatonra. Az egynapos kiránduláson részt vett két kárpátaljai család, összesen hét gyerekkel, illetve két afrikai család, öt gyerekkel.

A víz nagyon kellemes hőmérsékletű volt és a hőség sem volt olyan égető. A gyerekek jót játszottak a tóban, sokat labdáztak, matracról ugráltak vagy épp borultak, a kisebbek pedig a homokoztak is a parton.

Nem csak a gyerkőcök, de a felnőttek is remekül érezték magukat, őket is alig lehetett a parton látni. Genna, az egyik anyuka lelkesen és kitartóan próbált úszni tanulni a sekély vízben.

Ahogy azt a strandon illik, lángost ettünk kárpátaljai barátainkkal. Az afrikai vendégeink viszont a halat részesítették előnyben, amihez külön kérésre a strandbüfé tulajdonosától citromot is kaptak – ez igazi vendégszeretetről árulkodik egy olyan helyen, ahol egy kiskanál Erős Pistáért 250 forintot számolnak fel, azonban a három karika vastag citromot a tulaj rögtön ingyen, készségesen adta, miután megtudta, mi tettük ilyen színessé társaságunkkal a siófoki strandot.

A visszaút is remek hangulatban telt, a vonat a mi csapatunktól, gyerekzsivajtól és nevetéstől volt hangos. Mindannyian hálásak voltunk ezért a felejthetetlen napért.

„Isten köztünk járt” – Gyömrői kirándulás idős barátainkkal

Nyár végén a Sant’Egidio közösség kirándulásra hívta meg idős barátait. Időseket, akik magányosak, mert intézetekben élnek, illetve akik otthonukban egyedül vannak. Az év során rendszeresen látogatjuk őket,  találkozókat szervezünk az időseknek, hogy a szeretet kenyerét megosszuk. A szeretetből mindannyian kapunk, ha együtt vagyunk: az idősek, fiatalok és gyerekek.

Egy nagy családként érkeztünk Gyömrőre, ahol a katolikus templomban Virágh József atya visszatérő vendégként örömmel fogadott bennünket. Az plébániaközösség miséjébe kapcsolódhattunk be, megélve a szeretetteli befogadást.

A lelki táplálék után a tó partján lévő Bagoly Fogadó kényeztetett bennünket. A finom ebéd közben beszélgettünk, gyönyörködtünk a kilátásban. A kávé mellett egyik idős barátunk szájharmonikán zenével szórakoztatott bennünket és közös éneklés vette kezdetét.  Sétáltunk a tó körül, a velünk lévő gyermekek strandolni is tudtak.

Erzsi néni mondta: „Mindenki mosolygott a mai napon, Isten köztünk járt.”

Utunk a magyar-ukrán határra

Elhatároztuk, hogy a budapesti Sant’ Egidio közösséggel mi is nekivágunk, hogy kilátogassunk a határra és elvigyük adományainkat, mosolyunkat és mindazt a sok támogatást, amit kaptunk másoktól. Péter autójával vittünk magunkkal tartósélelmiszer-adományokat, tisztálkodási szereket, babának pelenkát, tisztasági törlőkendőket, illetve annak érdekében, hogy békeiskolás foglalkozást tartsunk, vásároltunk írószereket, papírokat, festékeket.

Az adomány egy részét a pécsi közösségtől kaptuk, másik részét a budapestiek gyűjtötték össze, illetve kaptunk egy nagylelkű támogatónktól egy rekesznyi ajándékot– vele Gödöllő határában tudtunk találkozni. Az adományokkal felszerelkezve vettük irányunkat Tiszakerecseny község felé, ahol a helyi görögkatolikus plébános, István atya közvetítésével a református lelkész (Veres Róbert) biztosított számunkra szállást és adott élelmet is. Itt a volt takarékszövetkezet felújított épületében tudtunk éjszakázni a Lenin ?!? utcában. Másnap a közösségi oldalakról úgy tájékozódtunk, hogy Tiszabecsén, tőlünk kb. 80 kilométernyire Teca néni a kempingjébe befogadott kárpátaljai roma családokat. Miután felhívtuk Tecát, aki nyitott és barátságos volt, elindultunk, hogy találkozzunk az ottaniakkal. De még útba ejtettük Beregsurányt, ahol egyik ismerősünk önkénteskedett a helyi Máltai Szeretetszolgálatnál. Elmondta, hogy itt 12 órás váltásokban dolgoznak az önkéntesek. Surányban nem sok időt töltenek a menekültek jellemzően néhány órát. Megnéztük a tornateremben felállított tábori ágyakat, amelyeket most csak néhány család vett igénybe, illetve a Málta „játszóbusz” programját, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy egy Máltás kolléga kézműves kellékekkel, játékokkal, füzetekkel, írószerekkel lehetőséget biztosít, hogy a gyerekek lekössék magukat.

Beregsurány tornaterem

Miután beszélgettünk a helyiekkel, továbbálltunk Tiszabecs irányába. Mire odaértünk Tecáékhoz, szinte egyszerre megérkeztek szombat reggel indult barátaink, (Ági, Gellért és Marci) akik Budapesten egyetemisták.

A kis Sant' Egidiós csapat és Teca

Tecáék nagy szeretettel fogadtak annak ellenére, hogy éppen az ebéd előtti sürgés-forgásba csöppentünk bele.Amíg ott voltunk, folyamatosan érkeztek új adományokkal megrakodott autók, kisbuszok. Teca családjával és barátaival való rövid beszélgetés után körbevezettek, bemutattak az elszállásolt családoknak, majd mi is odaadtunk az adományok nagy részét. Rövid értekezés után mi is nekiálltunk segíteni az ebéd előkészítésénél. Az ebéd életem egyik legfinomabb gulyáslevese volt, amelyet a frissen megismert barátainkkal költöttük el együtt.

Az asztalnál megismerkedtem Miklóssal, a háromgyerekes apukával, aki a háború kirobbanása előtt egy héttel veszítette el apját. Amikor pedig megtudta a hírt, hogy kitört a háború,tágabb családjával tizedmagával átjött Beregszász közeli otthonából a magyar határon és azóta itt van. Miklós elmondta, hogy bádogosként sokfelé dolgozott már Budapesten, Kijevben is, de Ausztriában is voltak munkái. Most is csak munkát szeretne és szállást a családjának. Az ebéd után Ági és a fiúk a békeiskolás foglalkozás keretében focizni kezdtek a menekültgyerekekkel, illetve Ágiék kézműveskedni is tudtak.

A Béke Iskolája

Mi Péterrel elbúcsúztunk kedves vendégfogadóinktól, és elindultunk Záhony felé, ahol az egyik ukrán barátunk családja igyekezett átkelni a magyar határnál.  Ők azért indultak útnak az ukrajnai Lvivből, mert egy év körüli beteg kislányukat szeretették volna megműtetni, amire már barátjuk révén találtak is helyet Olaszországban. A fiatal ukrán édesapa azonban nem tudott átkelni a határon, ugyanis a 18-60 év közötti ukrán férfiak nem hagyhatják el az országot. A határon a magyar hatóságokkal felvettük a kapcsolatot, akik készségesen segítettek megtalálni ezt a szegény asszonyt. Végül nagy örömünkre találkoztunk és elhoztuk őket a szállásunkra, ugyanis már nagyon el voltak fáradva. Másnap egy rövid, beregsurányi kitérő után elmentünk Kisvárdára, ahol a Kárpátalja-házba vettük az utunkat,hogy érdeklődjünk, mire lenne ott éppen leginkább szükség. Egy kedves ukrán házaspár igazított minket útba, akik már három éve itt élnek. A Kárpátalja-házban elsősorban adományokat gyűjtöttek, amit Kárpátaljára szállítanak. Az épp jelenlévő koordinátor (csapi származású kedves nő) elmondta, hogy Beregszász közelében ezer árva gyermek van most,ugyanis Ukrajna-szerte ideirányították az intézetekből és nevelőotthonokból az árva gyermekeket a háború elől iskolákba, óvodákba. Itt most relatíve békésebb a helyzet Ukrajnán belül. Az oktatás jelenleg szünetel, ezeknek a gyerekeknek szüksége lenne írószerekre, füzetekre. Nagyon megörültünk, hiszen éppen írószereink voltak még, illetve az a labda, amelyet még Tiszakerecsenyben vettünk.

Kisvárdán a Kárpátalja házban az írószer adományokkal

Kisvárdáról visszatértünk ideiglenes szállásunkra, majd a menekült anyukával és csöppségével este értünk vissza Budapestre, ahonnét már másnap mehetett tovább Olaszországba repülővel.

Ukrán barátainkkal

Szente Attila, Sant’ Egidio közösség

 

Ha kedved támadt segíteni a közösség szolgálatait, itt tudsz jelentkezni:

https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLSe05WOHZT42qvh13QAVNK2-wV3bufBxChY6r08Oz2EXMe5hcA/viewform?vc=0&c=0&w=1&flr=0&fbclid=IwAR3duM_fz_KwDpdCFB6VrJvK5SO0Wt1sEOJm5xTmdeA0OFIEJ6D_6Lsq0Z8

Itt tudsz informálódni az újdonságokról:

https://www.facebook.com/santegidiomagyar/

Szilveszter este hajléktalan barátaink között

 “…adjon az Isten

fényeket,

temetők helyett

életet –

nekem a kérés

nagy szégyen,

adjon úgyis, ha

nem kérem”

(Nagy László: Adjon az Isten)

    Jó dolog elbúcsúztatni az évet jó barátok társaságában, nagyon hálás vagyok, hogy most ezt igazán megtapasztalhattam. Egy szép ima után elindultunk többen fiatalok, pezsgővel, szendvicsekkel, hogy találkozzunk az utcán olyanokkal, akik már vártak, vagy akikkel éppen véletlen akadtunk össze, jártuk Budapestet, régi barátainkat látogattuk, de sok eddig ismeretlen emberrel is megálltunk koccintani, beszélgetni, ünnepelni. Petárdák durrogása közt vonulva, kellemesen meleg időben. Szép élmény volt.

„Ma, ahogy sétáltam a Margit-szigeten, láttam a madarak megzavarodtak” – mesélte egy utcán élő barátunk. „Én is megzavarodtam, gondoltam, hogy már meg kéne keresnem a kokárdám, mert március 15-e lesz hamarosan” – viccelődött Bálint. Jót nevettünk.

Többféle zene kísért minket: meghallgattuk Pista kedvenc Omega-dalát Bogi telefonjáról, egy énekes mutatott saját szerzeményeket az interneten, volt élő blues zene is, amire ropni lehet.

Azoknak pedig, akik túl fáradtak voltak már ahhoz, hogy együtt ünnepelhessünk, étellel és meleg takaróval kívántunk boldog új évet.