Otthoni ízek a barátság csodájával tálalva – vasárnapi ebéd a Sant'Egidio közösség szegény barátaival

Kicsit borongós idő volt, amikor a Feneketlen-tóhoz érkeztem április 11-én, húsvét második vasárnapján, az isteni irgalmasság ünnepén. A Sant'Egidio közösségben hagyomány, hogy ezen a vasárnapon – mint minden hónap valamelyik vasárnapján – ünnepi ebédre hívjuk szegény barátainkat. 

A menü sertéshús vadasmártással, lekváros isler és mandarin volt, amelyet az Edutus Egyetem konyhafőnöke készített nekünk. Szívvel-lélekkel főzi meg az otthon ízeit havonta egy vasárnap, kétszáz főre.

A tó körül orgonabokrok kezdtek rügyezni, a tavasz reményét láttam benne, az élet vidám előbukkanását. Valami hasonlót fogalmazott meg Anna is, aki először jött el a Sant'Egidio közösség vasárnapi ebédjére párjával, Lászlóval együtt: „Annyira finom ez az ebéd, ez most nagyon jólesett, újjászülettem”.

A tóról rálátni a Szent Imre-templomra és a gimnáziumra. Ahogy beszélgettünk Lászlóval, kiderült, hogy bár rég járt erre, de felismerte a gimnázium épületét, ahol több mint húsz éve festette, szépítette az iskola osztálytermeinek falát: „Emlékszem, nagyon alapos munkát végeztünk és még a padokat is lemostuk, hogy a diákoknak ne legyenek koszosak” – mosolyodott el, miközben mesélt.

A járvány miatt rendhagyó volt ez a vasárnapi ebéd is, nem tudtunk ünnepi asztalhoz ülni, előre csomagolva, dobozokban osztottuk ki a menüt. Ezen a találkozási ponton kívül még négy helyszínre, a Blaha Lujza térre, a Deák és a Bosnyák térre, a Kálvin térre mentünk el és mélyszegénységben élő családok otthonaiba is vittünk a közösség tagjaival és önkénteseivel a finom vadasból.

A mi csoportunk a tó partján negyvenöt vendéget fogadott, közülük sokukkal tíz éve tart a barátságunk. Vannak, akik az első budapesti vasárnapi ebéden is részt vettek már. „Milyen jó volt az étteremben ülni, porcelán tányérból enni, és az a finom torta, amit Mihály születésnapján ettünk” – nosztalgiázott Ernő és Mátyás, akik régi barátok, heccelik is egymást rendesen, ha találkoznak.

Engem is megrohamoznak az emlékek, amikor a vasárnapi ebédekre készülünk, a legszebbet és a legjobbat akarjuk adni minden alkalommal azoknak, akik nélkülözik ezt a mindennapokban!

Mindenki egészsége védelmében már egy éve az utcán találkozunk, de a vigasz és barátság gesztusai most is örömtelivé varázsolták ezt a vasárnapi ebédet is. Vendégeink addig nem is akartak elindulni, amíg nem beszéltük meg a vasárnapi ebéd májusi időpontját. Egy hónap múlva május 16-án veletek, ugyanitt találkozunk! :)

Rudik Márta