„Engedjétek hozzám jönni…” – Találkozás Ferenc pápával

„Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony, mondom nektek: Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy gyermek, nem megy be oda.” Azután (Jézus) ölébe vette a gyermekeket, és kezét rájuk téve, megáldotta őket. Mk 10,13-16 

Ferenc pápa szombat este a magyar fiatalságot látogatta meg épp olyan szeretettel, mint ahogy Jézus fordult a kicsinyekhez kétezer éve.

A Papp László Sportarénában több, mint tizenegyezer fiatal gyűlt össze országunk minden tájáról, hogy meghallgathassa a Szentatya tanítását.

Ferenc pápát kitörő lelkesedés fogadta, ahogy kis kocsiján végigment a résztvevők között. Mindenütt énekléssel, tapssal, zászlókkal köszöntötték, sőt, még egy új pileólust (kis fehér kalapot) is kapott.

Négy fiatal tett tanúságot a Szentatya előtt - nem kis bátorsággal, hiszen Róma püspökén kívül legalább tizenegyezer szempár figyelte őket. Ferenc pápa ezeket a tanúságtételeket is beleszőtte a beszédébe, ami abszolút figyelmességre vall. Tanításában nagy értékekről beszélt, mégsem használt fellengzős szavakat, „felnőttes” kifejezéseket. Ennek ellenére éreztette a fiatalokkal, hogy egyenrangú partnernek, az egyház teljes értékű tagjainak tekinti őket.

A Szentatya egészen lehajolva a fiatalokhoz, a mindennapi problémáikról beszélt, a kötelességeikről, a lehetőségeikről, a sok-sok felmerülő kérdésről. Elmondta, hogy „az előre gyártott válaszok nem segítenek, nem tesznek boldoggá,” és lássuk be, ez valóban így van. Mit tanulhat egy gyermek, ha nem engedik, hogy megtapasztalhassa az élet dolgait? Így hát Ferenc pápa sem adott konkrét választ egy-egy kérdésre, helyette viszont teljes beszédével Jézusra mutatott, aki nem csak egy segédlet, ő maga az Út, ami az üdvösségre vezet.

„Isten nem akar elítélni, hanem megbocsátani. Isten mindig megbocsát.”

Elsőnként erre világított rá a Szentatya, és megkérte, hogy ismételjék el magyarul. Nagyon nagy sikert aratott a fiatalok körében, mind azzal, hogy a saját nyelvünkön szólt, mind azzal, amit mondott, hiszen (erősen általánosítva) ki követi el a legtöbb hibát, ki botlik el legtöbbször, ki halmozza a rossz döntéseket rossz döntések hátára, ha nem a kamaszok?

Tehát Ferenc pápa első üzenete ezen a találkozáson: „Isten mindig megbocsát.” Ha kell, ismételjük el újra és újra, hogy a nehéz helyzetekben se feledjük.

„A kérdésem: Mit kerestek? Mit kerestek az életben?”

Róma püspöke arról tanít, hogy Jézus mindig kérdez. Mindig felteszi a kérdést, még akkor is, ha tudja, hogy mit fogunk válaszolni. Megkérdez minket, mivel tudni szeretné a lelkünk vágyait. Érdeklődik irántunk, mert Ő a gondviselő Isten. Felteszi a kérdést, mivel nem akarja, hogy a hitünk egy unalomig ismételt tudás legyen. Felteszi a kérdést, mert szeretné  ha a szívünkkel tudnánk válaszolni, nem az agyunkkal. Felteszi a kérdést, mert Ő a szenvedély Lelke. És aztán a kérdésére adott válaszunkat átalakítja a lelkünk üdvösségére. „Nem, Jézus nem rombolja le, hanem kijavítja álmainkat, hogy miként valósítsuk meg azokat.” Itt azokról a tanítványokról beszélt a Szentatya, akik Jézus jobb és bal oldalán akartak ülni a Mennyben. Jézus „arra emlékeztet, hogy nem úgy leszünk naggyá, hogy a másik fölé kerekedünk, hanem ha lehajlunk mások felé. Nem mások kárára leszünk naggyá, hanem másokat szolgálva.”

Ferenc pápa is kérdez: „Megértettétek?”

„Aki mer, az nyer”

A harmadik lecke a mai napra a következő: „Jézus örül annak, ha nagy dolgokat érünk el. [...] Ő soha nem kicsinyli le várakozásainkat, hanem éppen ellenkezőleg, vágyaink mércéjét emeli fel.” Egyetértene egy közmondásotokkal - szólt a pápa, majd magyarra váltva mondta: „Aki mer, az nyer.”

Ferenc pápa a sporthoz hasonlítja az életet. A győzelemhez két alapvető dolog kell: egy magasabb cél, és edzés. Egymás nélkül elérhetetlen az egyik, és értelmetlen a másik. „Van egy jó tulajdonságod? - kérdi a pápa. - Fektess bele, félelem nélkül! [...] Aztán pedig eddz.” Róma püspöke szerint a legjobb edzési forma az imádság. A bensőséges, elmélyült, baráti beszélgetés Jézussal, aki mindig a közösségbe hív. Egyedül sokkalta nehezebb az egész, ezért is alkotta az Úr az egyházat. A megtartó ereje miatt nagyon nagy szükség van rá, ugyanúgy, ahogy a Szentírásra, vagy az imára. Ami nem unalmas! (Vicceskedve megjegyzi: talán mi azzá tesszük néha az egyházban.)

„Nem hagyunk időt a zajban a csendnek, mert félünk a magánytól, ebben pedig nap mint nap el is fáradunk.”

Az egyik tanúságtevő szavaival élve Ferenc pápa rávilágít arra, hogy a csend mennyire fontos is. Fontos, hogy egy kicsit megálljunk, megpihenjünk, imádkozzunk, csöndet tartsunk. Kell a csönd, hogy rá tudjuk bízni Jézusra azt, amit megélünk, hogy tudjunk imádkozni a barátainkért, hogy elmondhassuk az aggodalmainkat, olvassuk a Bibliát, és hogy Istent imádva a szívünkben békét találjunk.

Nagyon lényeges azonban, hogy ennek a csöndnek nem a sérelmeinkről és a múltbéli dolgokról kell szólnia. Sem pedig a telefonokról és egyéb kütyükről. Nem szabad virtualizálnunk az életet, hiszen az élet egy valóságos dolog, és most történik, itt, a világban.

„Az imádság párbeszéd, élet.”

Ferenc pápa ismét a fiatal tanúságtevők beszédeire reflektálva hozza párhuzamba az istenfélő életet a szerelemmel. „Minden nap szembesülsz a kamaszkor nehézségeivel, de tudod, hogy van Valaki veled, van Valaki érted, és ez a Valaki, Jézus, nem fél attól, hogy veled győzze le az összes akadályt, amivel találkozol.”

Ahogyan egy egészséges kapcsolatban is lenni szokott, imádkozás közben ne félj Jézus elé vinni mindazt, ami a belső világodban zajlik: a szeretetedet, félelmeidet, problémáidat, elvárásaidat, emlékeidet, reményeidet.

Egy másik tanúságtevő fiatal arról beszélt, hogy milyen nehezére esik bátornak lenni bizonyos helyzetekben. A Szentatya erre is megadta az egyszerűen megfogalmazott, de hatalmas értékkel bíró, megérintő választ: „Nagyon szép, ha megvan benned az igazság bátorsága, ami nem azt jelenti, hogy megmutatod, hogy soha nem félsz, hanem hogy megnyílsz, és megosztod gyarlóságaidat az Úrral és másokkal, anélkül, hogy elrejtenéd, anélkül, hogy másnak mutatnád magad, anélkül, hogy álarcot viselnél.”

 „Az Úr [...] nem rendkívüli emberekkel tesz nagy dolgokat, hanem valódi emberekkel.”

„Jézus a kérdéseivel, a szeretetével, a Lelkével mélyünkre hatol, hogy igaz emberekké tegyen minket. És ma nagy szükség van az igaz emberekre!” A püspökúr szavai a közönség szenvedélyes tapsviharába fulladnak.

Ferenc pápa hatodik leckéje a cselekvés: egy tanúságtevő beszédére visszautalva felhívja a figyelmünket arra, hogy segítsük a világot a béke felé. Mindent meg kell tennünk, amivel Jézust követhetjük ezen a téren.

„Azért jött, hogy Jézustól kapjon, és azon kapja magát, hogy ő az, aki Jézusnak ad.”

A Szentatya a csodálatos kenyérszaporítás példájával összegzi a gondolatait. Ahogy a történetben az étel tulajdonosa első szóra odaadja mindenét Jézusnak, úgy kell nekünk is odanyújtanunk az egész lényünket. És Ő, csakúgy, mint a kenyérrel, csodát tesz velünk, átalakít és saját tetszésére formál minket.

„Íme, ide vezet a hit: az adakozás szabadságához, a nagylelkűség lelkesedéséhez, a félelmek legyőzéséhez, az önmagunk kockára tételéhez! Barátaim, ti mind értékesek vagytok Jézus számára, és számomra is!” - mondta Ferenc pápa, majd aranyosan megkért mindenkit, hogy imádkozzon érte.

Kovács Anna, Fiatalok a békéért/Youth for Peace

Fotók forrása: az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Facebook oldala

További képek és beszámoló a találkozóról: https://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-fiatalokhoz-aki-mer-az-nyer-bator-krisztus-kovetes-utjan-jarjatok