Vízkereszt ünnepén nehéz sorsú gyerekek a barátság és az öröm ajándékát vitték el intézetben élő idősek életébe

Január 6-án különleges ajándékkal utánoztuk a legenda szerinti napkeleti bölcsek látogatását a Kisjézusnál: egy olyan ünnepséget szerveztünk, ahol a megajándékozók és megajándékozottak személyében is jelen volt az Úr, aki azonosította magát a kicsinyekkel, a legszegényebbekkel Máté evangéliumának 25. fejezete szerint. „Éhes voltam és ennem adtatok, szomjas voltam és innom adtatok, idegen voltam és befogadtatok, ruhátlan voltam és felruháztatok, beteg voltam és meglátogattatok, börtönben voltam és felkerestetek.”

Az intézet, a magány „börtönében” élő, időseket, akik közül jópáran betegek is, olyan gyerekek látogattak meg, akik maguk is rászorulók, mert szegény családokba születtek, vagy intézetben élnek, magányosak, mert édesanyjuk meghalt. Éhezik és szomjazzák a családot. Arany, tömjén és mirha helyett az ő ajándékuk az a néhány dal volt, amelyet a Sant’Egidio Közösség békeiskolájában tanultak a foglalkozásokon egyetemista barátaik, „nagy testvéreik”, Melinda és Kinga segítségével, de a barátság, a vidámság ajándékát is elhozták az időseknek. Akik cserébe nagy-nagy hálával, tapssal, közös énekléssel, sőt a műsoruk után mintegy spontán válaszként rögtönzött zongora- és szájharmonika játékkal, a gyerekekkel együtt muzsikálással, közös tánccal, az intézet jóvoltából készített közös uzsonnával, süteménnyel, szörppel köszönték meg a vízkereszti meglepetést. A gyerekek sok-sok új nagymamát, nagypapát találtak, az idősek új unokákat láttak vendégül. És ahogy az egykori római utcagyerekeket istápoló Néri Szent Fülöp életéről készült népszerű film dalában együtt énekelték nagy lelkesen ezen a kis ünnepségen vízkeresztkor az idősek és gyerekek, a lényeg mindenki számára rögtön teljesen világos volt: „legyetek jók, ha tudtok, a többi nem számít!”

A szeretet, a jóakarat, a barátság apró gesztusaival, amelyek megmutatkoztak ezen a január 6-i találkozón, sok seb kezdett gyógyulni, sok fájdalom csökkenni, a generációk, társadalmi távolságok közötti szakadékok feltöltődni – vagyis megjelent közöttünk a Kisjézus, aki összegyűjtötte a világ végéről hozzá zarándokolt bölcseket és az egyszerű pásztorokat, szimbolikusan a világ minden népét jászola körül.