Ahogy arról már korábban beszámoltunk két rövid posztban, a Sant’Egidio közösség idén nyáron is missziót szervezett a görögországi Leszbosz szigetén található menekülttáborba, amelyben magyarországi önkéntesek egy csoportja is részt vett. Az alábbiakban naplószerűn idézi fel élményeit Gáspár Marci, a magyar önkéntes csapat tagja.
Vasárnap nem találkoztunk szervezett módon a menekült barátainkkal, de ellátogattunk két olyan helyre a szigeten (Leszbosz), amelyek a sorsuk közös motívumát hordozzák. Az egyik hely ezek közül a „mentőmellények temetője”, ami egy gyanútlan kiránduló számára egyszerű szemétlerakónak tűnhet, esztétikai szégyenfoltnak a mediterrán dombvidékben. A szemétrakás valóban szégyenfolt, de nem egyszerűen ökológiai és bioetikai értelemben, ugyanis globális méreteket öltő társadalmi problémákat is jelez a főként gumicsónakokból, mentőmellényekből és apró ingóságokból álló rakás, mely már több méterrel emeli meg a tengerszoros görög partján magasodó dombot. Ezek a tárgyak egykor azokhoz tartoztak, akik otthonukat hátrahagyva megkíséreltek átkelni a Török- és Görögország közötti 4-5 km hosszú tengerszakaszon Európa felé. Sokan átjutottak itt, Mithymna és Efthalou között hagyva az eszközöket, de túlontúl sok mentőmellény és csónak sodródott „célba” gazdátlanul.
(A hely
Google Maps oldala:
https://www.google.hu/maps/place/Lifejacket+Graveyard/@39.3826538,26.1841229,6448m/data=!3m1!1e3!4m5!3m4!1s0x14ba9b1eb98bc80d:0xd6a2a8f241ee423c!8m2!3d39.3643872!4d26.2020503)
Ellátogattunk a Moria 1 nevű táborba is, pontosabban annak maradványaihoz, ugyanis a tavaly még kb. 22.000 lelket számláló, többszörösen túlzsúfolt tábort néhány kétségbeesett lakója felgyújtotta 2020 szeptember elején. Személyi sérülés nem történt a tűzvészben, de így is drasztikusan csökkentették azon menekültek számát, akik átmenetileg a szigeten tartózkodhatnak, ill. a körülmények valamivel élhetőbbek lettek. (Jelenleg „csak” kb. négyezer menekült él Leszboszon.) A bíróság négy afgán férfit állított elő, akik a táborlakók kilátástalanságát és nehezen viselhető életkörülményeit nyilvánvalóan helytelen – de talán az adott helyzetben egyedül hatásos – módon kifejezve felgyújtották az egyes számú moriai tábort. Rájuk 10 éves büntetés vár.
Ezek az események természetesen sok feszültséget okoznak a helyiek számára, ezért nagyon felemelő, ha mégis a megértés és irgalom cselekedeteivel találkozhatunk. Egy (szintén) Afganisztánból menekült férfi miután éveket töltött Moria 1-ben – a menedékkérelmének sorozatos elutasítása miatta –, nem tudta elviselni az újabb veszteséget, és nem költözött a tömeggel Moria 2-be, ehelyett a kietlen romok között maradt teljesen egyedül. Egyedül – egészen addig, amíg egy helyi görög asszony fel nem fedezte a tábor maradványai között tengődő férfit. Azóta mindennapi táplálékkal segíti őt; annak is ad, kinek nincsen.
Fotó: Gáspár Márton
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése