Napló Leszboszról - 3. rész

Ahogy arról már korábban beszámoltunk két rövid posztban, a Sant’Egidio közösség idén nyáron is missziót szervezett a görögországi Leszbosz szigetén található menekülttáborba, amelyben magyarországi önkéntesek egy csoportja is részt vett. Az alábbiakban naplószerűn idézi fel élményeit Gáspár Marci, a magyar önkéntes csapat tagja.

A visszautasított menedékkérelmek, a táborban töltött hosszú várakozás hatására megfogyatkozik a jövőbe vetett remény. Múlt héten elindult a Sant’Egidio közösség nyelvoktatási programja is, aminek keretében 16 év feletti regisztráltak minden hétköznap kimozdulhatnak megszokott, nyomasztó körülményeik közül, de még fontosabb, hogy folyamatosan táplálhatják a jobb életbe vetett reményüket, azáltal, hogy tehetnek valamit személyes jövőjükért, közös, európai jövőnkért.

A közösség (kezdő angol és olasz csoportjának) nyelvtanára az a Mario Marazziti, aki szinte az 1968-as, római alapítástól jelen volt, és azóta is töretlenül fáradozik a Sant’Egidio céljaiért. Csodálatos élmény, amikor néhány nap után már tanítványaink, barátaink kezdeményeznek egyszerűbb párbeszédeket azután, hogy első találkozásainkkor még valamilyen improvizált jelnyelvet vagy internetes fordítót használva kommunikáltunk egymással. Gulistan, egy 16 év körüli afgán lány két testvérével és édesapjával érkezett a nyelvoktatásra, és hamar „tanársegéd” vált belőle. Korábbi angoltanulmányainak köszönhetően tolmácsolással segítette Mariót a csoport indulásában és társait az alapok elsajátításában.

Amikor a görög romáknál tett látogatásaink során előkerült egy-egy fényképezőgép, a gyermekek ujjongva vettek körül minket és nevetve-csodálkozva nézték vissza a képeket saját magukról – megdöbbentő, hogy többen valószínűleg életükben először látták magukat a meglepettségük fokából ítélve. Robert Capa, a híres magyar származású fotográfus szerint, „ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel”. Előfordult, hogy a gyerekek türelmetlen kíváncsisága és öröme lehetetlenné tette, hogy technikai értelemben elég jó képet készítsünk, hiszen túl közel voltunk egymáshoz, hogy a géppel fókuszálni lehessen, de az életlen, homályos képek még jobban kifejezik a találkozás eufóriáját. Ismét kiderült, hogy az odaadás, a szeretetszolgálatban való önátadás micsoda energiaforrása lehet a világnak.

Fotó: Gáspár Márton