„Nem csak az ételt, hanem a szívüket is megosztják!” – Szeptemberi grillparty szegény barátainkkal

Nyárvégi, ősz eleji hangulatban szeptember 19-én tartottuk a vasárnapi ebédünket, amit már nagyon vártunk mindannyian, a vendégeink és mi is. Másfél éve nem ültünk le terített asztalhoz, ami már nagyon hiányzott! 

Ebben a másfél évben aki az utcán élt, annak még nehezebb volt az élete. Próbáltunk segíteni, előre csomagolva, dobozokban vittünk meleg, finom ételeket, osztottunk maszkot, kézfertőtlenítőt! Alig hisszük, hogy ebben a hónapban valóra vált a vasárnapi ebéd egy különleges grillpartyval.

Ahogy megérkeztek az első vendégeink, Mária és János a barátaikkal, máris leültek egy asztalhoz egy árnyas fa alá. „De jó leülni, de szép itt minden” – sóhajtották egyszerre és már egyből meg is köszönték, hogy itt lehetnek.

Ahová most leültettük a vendégeinket, az egy kempinghez tartozó grillterasz, hatszemélyes kis boxokban, egy csodás, nyugodt park a IX. kerületben, kempingezőkkel: németek, dánok, angolok töltenek pár estét lakókocsikban. Ez az ő életterük, ahol pár perc után mi is otthonosan érezzük magunkat.

Jönnek a vendégek, Margit néni, Csilla, Józsi bácsi, Krisztián és még sokan mások, megérkezi a fő ünnepelt is családjával, egy 18 éves fiatalember: Dani!

Amikor leülünk és felszolgáljuk a finom menüt, grillkolbászt steak burgonyával, savanyúsággal és elkezdünk beszélgetni, Ferenc pápa szavai csengnek a fülemben: „Azért szeretek leülni a szegények asztalához, mert nemcsak az ételt, hanem a szívüket is megosztják.”

És ez tényleg így van, minden asztalnál beszélgetünk. Margit nénitől megtudjuk, hogy az erődben már hidegek az éjszakák, de a szállókon sok a poloska, nem akar bemenni. Józsi bácsi bottal érkezett, fáj a lába. Egy asztalnál ülünk Irénnel, aki fodrász volt, ott ül Krisztián, aki főként guberálásból tartja fenn magát, még vidéki rokonainak is küld haza pénzt. Krisztiánt biztos, hogy sokan már ismerik a járókelők is. Megkérdezi a neved és utána pontosan megmondja a névnapod dátumát! Fantasztikusan gyorsan! Kedves, bátortalan fiú, szabadkozik, hogy két barátja nem jött vele, pedig nekik is milyen jó lenne ez a finom ebéd.

Gyerekkoromban a „boldog családi élet” élménye leginkább az asztal körül, a közös étkezésekkor volt tetten érhető! Ezt látom a családomban ma is, négygyermekes szülőként, és az étel nem tréfadolog, főzök is sokat rendesen:) Boldogsággal tölt el, ha főzhetek, boldogsággal tölt el, ha ízlik az étel, ha finomat eszünk! Vendégeink, akik az utcán élnek, akik szerény életmódban élnek, a legboldogabbak, ha finomat ehetnek és közben családban érezhetik magukat!

Dani köszöntésére felállunk és gitárszó mellett elénekeljük neki a jókívánságokat: Boldog születésnapot kívánunk! Aztán a vendégeket körbekínálja Dani és Attila a tortával. Attila megkérdezi Irént, „Kér tortát, szereti a tortát?” Irén pedig nem tud ellenállni a díszes finomságnak és régi élményeit is megosztja velünk: „Fiatalkoromban a barátommal, Lajossal mindennap elmentünk a Páva cukrászdába és ettünk egy süteményt.” Aztán süteményekről beszélgetünk, Rigó Jancsi, dobos torta, házi krémes és hogy milyen jó volt a Mézes Mackó…

Én ezeket a helyeket nem ismerem, mire Budapestre költöztem, már megszűntek! De olyan átéléssel beszél róluk Irén, hogy ott érzem magam a régi cukrászda falai között. Irén kedvéért a feketekávét is kipróbálom tej nélkül, mert így finom az igazi kávé.

Forró feketekávé mellett beszélgetünk tovább egy padon Irénnel, ahol még süt a nap, annyira jó az idő és boldogsággal teli a hangulat, hogy nehéz elindulni. Ezek azok a pillanatok, amikor boldogságot adni és kapni összehangoltan megvalósul, minden vasárnapi ebéd a szegényekkel a „boldog családi élet” élményét adja!

Rudik Márta