Wenczel Károly Bálint március 27-én, hétfőn délután váratlanul halt meg az utcán, az Oktogonnál, az Aradi utca és a Nagykörút sarkán lévő UniCredit bankfióknál. Itt emlékeztünk rá március 31-én, pénteken délután. Ferenc pápa az Evangelii Gaudium kezdetű apostoli buzdításában figyelmeztet bennünket: "Ha egy százalékpontot emelkedik vagy csökken a tőzsdeindex, az vezető hír. Ha egy idős hajléktalan meghalt, az nem hír - ez botrány."
Karcsi a halálát megelőző két éjszakát nem a hajléktalanszállón töltötte, mint máskor: először egy éjszakai buszjáraton, másnap az aluljáróban aludt takaró nélkül. Kitiltották a hajléktalanszállóról, elszokott már attól, hogy utcán aludjon, szívbeteg volt, kétszer műtötték. Előző nap még ott volt és imádkozott velünk a szentmisén a Gát utcai Kaniziusz Szent Péter-templomban. A mise utáni estebéden és műsoron nagyon jól érezte magát. „Találkozunk április 23-án, az irgalmasság vasárnapján!” – ezzel búcsúztunk egymástól. Akkorra terveztük a következő közös misét és ebédet szegény barátainkkal. Most a vártnál előbb megláthatja az Úr irgalmasságának napját, amely nem ismeri az alkonyt.
A bank előtt azóta járókelők, a környező házakban lakók és az üzletekben dolgozók gyújtanak mécsest azon a helyen, ahol Karcsi napközben üldögélt. Sokan szerették őt, nagyon szeretett beszélgetni: mások mellett látogatta egy operaénekesnő, egy világbajnok gyorsasági-motorversenyző, rendszeresen beszélgetett a cipőboltossal és sokakkal. Bejárt az Oktogon Bisztróba, ismerte a fagylaltárus is, aki miután Karcsi összeesett az utcán, fél órán keresztül próbálta újraéleszteni a mentő megérkezéséig.
Pénteken együtt búcsúzott tőle kedves barátja, Anna, a Szent Egyed közösség néhány tagja, az utcán élő legjobb barátja, Sándor és néhány járókelő.
A felolvasott evangéliumi szakasz első sora Jézusnak azzal a kijelentésével kezdődik, amely szerint Isten országa már jelen van mindazokban, akik a szívükbe fogadták. Jézus előtt állva nekünk sem kell mást tennünk, mint hallgatni őt, hogy minket is átalakítson, szívünkben elváltoztasson szava és szeretetteljes jelenléte. Karcsi élete és szenvedése az evangélium szavaival összecseng: csakis Jézus ad gyógyulást mindenre.
Karcsi a barátunk volt, egy közösen töltött ünnepi szentmisén – mint volt győri bencés diák – ő olvasta fel az olvasmányt. Utolsó találkozásunkkor Karcsi a Hiszekegy után, a hívek könyörgéseinél így imádkozott: „Urunk, könyörgünk Hozzád a közösségért. Add, hogy az imádság emberei lehessünk! Növeld köztünk a szeretet, a barátság erejét! Legyünk egységben a szegények legerősebb hangja a világban.”
A templomból kijövet, mikor elbúcsúzott tőlünk, a szószék felé mutatott és ezt mondta: „Én még szeretnék máskor is itt állni.” Karcsi most már fentről vigyáz ránk, a mennyei szószéknél könyörög és közbenjár értünk. Nyugodjon békében!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése