Festeni öröm! Intézetben élő idős barátainkkal festeni még nagyobb öröm!

Március végén idős barátainkkal, akiket hetente látogatunk az intézetben, elhatároztuk, hogy festéssel, színezéssel töltünk egy délutánt.

Gergő elmeséli, honnan ismeri a pécsi időseket, miből született a kreatív délután gondolata:

„A Sant Egidio közösséggel 2013-ban ismerkedtem meg egy nyaralás alkalmával. Szociális otthonokban élő idős emberekkel töltöttek el pár szép napot, akiket én is megkedveltem és ezután elkezdtem az intézetbe is járni hozzájuk. Nagyon sok élményem fűződik hozzájuk, sok erőt adnak a mindennapokhoz az élettapasztalatukkal, bölcsességükkel, amit igyekeznek át is adni a fiatalabb generációnak.

Az elmúlt években egyre több időssel kerültem barátságba. Őket és az újonnan beköltözőket is minden héten látogatom. Nagyon nagy álma volt a közösségnek, hogy egyre több fiatal is járjon és ismerje meg a bentlakók életét és mindennapjait. Idén szerdánként már 6-8 fiatallal megyünk heti rendszerességgel, és különböző programokat is elkezdtünk szervezni. A múlt héten közös festéssel töltöttünk el együtt egy délutánt, amit az idősek és az otthonban élő fogyatékkal élő barátaink is nagyon élveztek.

Jeles napként, nagy alkalomként élték meg az együtt töltött röpke másfél órát. Napok múlva is folyamatosan erről beszélgettek és kérdezgették: „Lesz-e még ilyen?”.

A közös programokkal, beszélgetésekkel, a rendszeres látogatásokkal az elmagányosodott, elszigetelt időseknek vissza tudjuk adni az életbe vetett hitet és a valahová tartozás élményét.

Anna a délutánról mesél:

„Nagyszerű élmény volt látni az idősek örömét, milyen sokat jelent nekik a barátságunk, és milyen boldoggá teszi őket egy kis kimozdulás a mindennapok sivárságából. Alkotni valamit mindig öröm, és együtt alkotni valamit csodálatos dolog. Tényleg nem számít, hogy valakinek milyen a látása, a kézügyessége, a fontos csak az, hogy élvezze, amit készít, rajzol vagy fest. Úgy láttam, mindenki jól érezte magát ezen a délutánon és ha nem esteledett volna be még mind maradtunk volna festegetni egy kicsit. Ezek a találkozások örök emlékként maradnak meg az időseknek és remélem, megszépítjük velük az életüket. Ugyanakkor nekem, és gondolom a többieknek is, hatalmas lelki feltöltődéssel szolgálnak, kicsit kiszakadunk a rohanásból és a rengeteg tennivalónk közül, csak élvezzük, hogy együtt lehetünk. Remélem még sok ilyen szép, közös élményben lesz részem!”

Helka, aki a szép fényképeket készített, szintén megosztja, mit élt meg ezen a napon:

„Meglepő volt az idősek lelkesedése, és ezen belül a kézügyességük is. Öröm volt nézni, ki hogyan színezi ki a lapokat, illetve az is jó érzéssel töltött el, amikor tanácsot kértek a színválasztáshoz. Komolyan vették a „feladatot”, Ica néni például egy órát ült egy képecske felett, és még akkor is folytatta, amikor a többiek már elhagyták a terepet. Fő a precizitás!”

Szente Gergő, Beöthe Anna, Iványi Helka