A Sant’Egidio közösség tagjai a világ nyolcvan országában, számtalan helyszínen együtt ünneplik a karácsonyt szegény barátaikkal. Így volt ez Monoron is, ahol már sok éve ünneplünk együtt ezen a napon.
A helyi közösségnél hagyomány, hogy a közösen elköltött ebédek előtt imádságot tartunk a templomban. A közös asztalnál elköltött ebédhez hasonlóan az imádságok is elmaradtak, de a vendégek már annyit emlegették, annyira hiányolták, hogy maszkban, távolságtartással idén karácsonykor, december 25-én megtartottuk az ünnepi imádságot is. Mennyire igaz, hogy a szegényeknek szükségük van az örömhírre, mindenkinél jobban! Szükségük van arra, hogy a lelkükkel, az Isten iránti vágyukkal is törődjünk, társuk legyünk ebben az erős várakozásukban. És mennyire igaz, hogy az evangélium körül összegyűlt emberek egy nagy családot alkotnak. Ennek a nagy családnak a kiváltságos tagjai a szegények, akik az évek során jó barátainkká váltak.
Kruchió László meghívására az imádság után a plébánia épületében működő Fürge Páva bisztró kertjében süteménnyel, karácsonyi zenével, énekekkel, verssel vártuk a meghívottakat. A nap is kisütött, hogy szebbé tegye a közös ünneplést, senki nem fázott, nem sietett.
A szegények angyalai elnevezésű felhívásra érkezett ajándékokat kiosztottuk, sálak, sapkák, kesztyűk, takarók, pipereszerek és a Kemenes Cukrászda, a Fürge Páva bisztró, az Elfogadás Sütöde sok-sok finomsága került a csomagokba. A monorierdei Tanya Csárda kétféle étellel is kedveskedett idén a szegényeknek: volt töltött káposzta és sült hús körettel, ezeket dobozokban vihette haza mindenki.
Aki nem tudott eljönni, annak házhoz vittük az ajándékot és az ételt. Külön öröm, hogy budapesti közösségünk tagjai meg tudták látogatni a Menhely Alapítvány lábadozójába befogadott barátunkat, Lacit, aki könnyekig meghatódott a látogatástól. És milyen kicsi a világ! A szobatársa és barátja, akit vele együtt köszöntöttek, a budapesti közösségünk tagjainak hajléktalan barátja már évek óta.
 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése