Harmincnyolc
órát utaztunk vonattal, busszal, repülővel, metróval, hajóval és autóval, mire
megérkeztünk tegnap reggel a görögországi Leszbosz szigetére a Sant'Edigio Közösség missziójába. Kialvatlanok voltunk, de a fáradtságunk addig tartott,
amíg nem találkoztunk a Közel-Keletről, vagy Afrikából érkező, nálunk sokkal
többet utazó és mostohább körülmények között élő emberekkel, akiknek a közösség
adott élelmiszercsomagokat, benne liszt, rizs, olívaolaj, tonhalkonzerv,
zöldség, gyümölcs… Többen közülük hónapok, vagy akár évek óta a táborban
vannak, menedékjogra, de legalábbis beutazási engedélyre várva, esetleg már
annak birtokában, de első benyomásunk szerint mindannyiukból sugárzott egy
emberhez méltóbb életbe vetett hit vagy remény.
Miközben pedig megpihentek a közösség sátrainak árnyékában és felfrissítették magukat étellel és itallal, többen meg is osztották velünk életük történetét. Egy 13-14 év körüli afgán kislány sokat mesélt arról, hogy beteg édesanyja és négy testvére számára viszi a tartós élelmiszereket és zöldségeket tartalmazó csomagot, hogy meleg ételt készíthessen számukra. Egy fiú pedig arról beszélt, hogy barátjával együtt legfőbb vágyuk, hogy tanulhassanak, amire szülőhazájukban nem volt lehetőségük.
Az itt eltöltött két nap alatt már olyan élményeket szereztünk, amelyek hatására másképp tekinthetünk életünkre és körülményeinkre, látva, milyen hálásak a menekült emberek, ha valahol táplálék várja őket és megértő fülekre találnak.
Fotók: Gáspár Márton
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése