Legyél egy hajléktalan ember, egy magányos idős, egy menekült, egy szegény gyermek, család karácsonyi angyala!

Sant'Egidio közösség tagjai a szegények barátai. A karácsony örömhírét idén is el szeretnénk vinni a barátainkhoz. A legszegényebbek mindig éppen karácsonykor maradnak leginkább egyedül, gondoskodásunkkal és ajándékainkkal enyhíthetjük elhagyatottságukat.

A Sant’Egidio közösségben 1982-ben szervezték az első karácsonyi ebédet a római Santa Maria in Trastevere-bazilikában, akkor húsz ember vett részt az ünnepségen. A szegényekkel együtt elköltött karácsonyi ebéd azóta hagyomány lett, most már évente több mint hétszáz városban terítettek asztalt az ünnepre. Együtt ünnepel szegény és gazdag, fiatal és idős, éttermekben, plébániai termekben, templomokban, iskolai aulákban, ahol szívesen befogadnak minket, együtt ünnepelnek az intézetekben a magányos idősekkel, a szállásokon menekültekkel, a börtönökben a rabokkal.

Magyarországon Budapesten, Pécsen, Monoron szervezünk karácsonyi ebédet hajléktalanok, rászorulók, intézetben élő idősek, szegény gyerekek és családjaik, menekültek részére. Nagy öröm az ebéden részt venni vendégként és segítőként is. Karácsony másképp – együtt a szegényekkel. Az ünnepen megajándékozzuk szegény barátainkat, igyekszünk személyre szóló ajándékcsomagokat összeállítani részükre.

A finom ünnepi ebéd és az ajándékok biztosításához kérjük a felajánlásodat. Az ünnepen csak szép, új tárgyakat adunk, amit mi magunk is szívesen fogadnánk. Az űrlapon jelezheted, ha ajándékot szeretnél küldeni, vagy pénzzel (átutalással) szeretnéd támogatni egy rászoruló karácsonyi ebédjét, ajándékát.

Miután feliratkoztál, információkat küldünk egy szegény emberről, akinek elkészítheted a csomagot és elküldheted postán – ha Budapesten, Pécsen vagy Monoron laksz, a személyes átadás is megoldható. Ezekben a városokban szívesen fogadunk segítőket is, akik részt vesznek velünk együtt az ebédeken. Kérünk, hogy minél hamarabb juttasd el az ajándékodat, de legkésőbb december 18-ig.

Hogyan lehetsz karácsonyi angyal?

1. Töltsd ki az űrlapot és pár napon belül válaszolunk a megadott címre.

Ide kattints: ŰRLAP

2. E-mailben tájékoztatunk téged arról, kinek küldhetsz ajándékot és ő minek örülne a legjobban.

Ha pénzadománnyal szeretnéd támogatni egy vagy több ember ebédjét, a következő számlaszámokon várjuk adományodat (ehhez nem szükséges kitölteni az űrlapot):

Kultúra és Segélyegylet Alapítvány, 12001008-00110054-00100004 (Budapest, Monor)

Zichy Gyula Alapítvány, 50800104–11069784 (Pécs)

Írd bele megjegyzésként: Szegények angyalai

Emlékezünk és mostantól mi emlékeztetünk másokat! – Fahidi Évától búcsúzunk

Október 9-én a Farkasréti temetőben gyűltek össze Fahidi Éva családtagjai, tisztelői, barátai, hogy egy-egy szál sárga virággal emlékezzenek rá. A családtagok és a német Holokauszt Emlékbizottság megemlékezése mellett a Sant'Egidio közösség Fiatalok a Békéért mozgalma nevében Nagy Júlia búcsúzott Éva nénitől, kedves barátunktól és tanítómesterünktől.

Kedves Gyászoló Család!

Nagy Júlia vagyok, a Fiatalok a Békéért nemzetközi mozgalom és a Sant’Egidio közösség tagja. Ebben a közösségben tanultam meg tisztelni és szeretni az időseket. Különösen a holokauszt túlélőit. Éva nénivel a Sant Egidio közösség pharrajmos-megemlékezésein találkozhattam. Ő tanúja volt, amikor az SS-ek 1944. augusztus 2-ról 3-ra virradó éjjel meggyilkolták az auschwitz-birkenaui Zigeunerlager mintegy háromezer maradék lakóját, gyerekeket, időseket, felnőtteket… Éva néni évről-évre tanúságot tett erről. De nem csak a borzalmakról vallott. Csillogó szemmel beszélt, és ezek a szemek azt mondták: „Ne féljetek, van remény! Élhetünk jobb világban, tehetünk azért, hogy ne kelljen gyűlöletben és igazságtalanságban élni!” Megértettem, hogy ezért mi, fiatalok is felelősséget vállalhatunk.

Szeretném megköszönni Éva néninek, hogy élete utolsó évtizedeit nekünk, fiataloknak ajándékozta. Pedig sajnáltathatta volna magát a rengeteg fájdalom és szenvedés után. Pihenhetett volna, megérdemelten. Ő azonban fáradhatatlanul járta Magyarország és Európa iskoláit: utolsó erejéig találkozott és beszélt. Nem adta fel. Példája azt tanítja nekünk, hogy nem mindig a gonoszságé, a halálé, az erőszaké és a gyűlöleté az utolsó szó, hanem lehet az emberségé és az együttérzésé. Azt tanítja nekünk, hogy mi se törődjünk bele.

Mi, Fiatalok a Békéért mindennap egy igazságosabb és testvériesebb országért, világért élhetünk. Sok szegény barátunk van: magányos idősek, nehéz sorsú gyerekek, menekültek. A velük kötött barátságunk azt tanúsítja, hogy lehet, hogy érdemes, hogy megéri, mert mosolyogni láthatjuk őket. Olyan emberek mosolyát látjuk, akik – talán Éva nénihez hasonlóan – valami szörnyűséget éltek át, amelynek emléke egész életükben végig fogja kísérni őket.

Drága Éva néni, életed, munkásságod, művészeted ihlet minden fiatal számára, aki másokért álmodni és tenni akar. Most búcsúzunk tőled, de mosolyodat, szavaidat és szemed csillogását soha nem felejtjük el! Te magad voltál az emlékezet: azért éltél és meséltél, hogy velünk ne történhessen meg, ami veled. Ígérjük, hogy mostantól mi fogunk emlékezni és emlékeztetni másokat. Köszönjük!

Emlékezni fogunk és mostantól fogva mi emlékeztetünk másokat! – Fahidi Évától búcsúzunk

Október 9-én a Farkasréti temetőben gyűltek össze Fahidi Éva családtagjai, tisztelői, barátai, hogy egy-egy szál sárga virággal emlékezzenek rá. A családtagok és a német Holokauszt Emlékbizottság megemlékezése mellett a Sant'Egidio közösség Fiatalok a Békéért mozgalma nevében Nagy Júlia búcsúzott Éva nénitől, kedves barátunktól és tanítómesterünktől.

Kedves Gyászoló Család!

Nagy Júlia vagyok, a Fiatalok a Békéért nemzetközi mozgalom és a Sant’Egidio közösség tagja. Ebben a közösségben tanultam meg tisztelni és szeretni az időseket. Különösen a holokauszt túlélőit. Éva nénivel a Sant Egidio közösség pharrajmos-megemlékezésein találkozhattam. Ő tanúja volt, amikor az SS-ek 1944. augusztus 2-ról 3-ra virradó éjjel meggyilkolták az auschwitz-birkenaui Zigeunerlager mintegy háromezer maradék lakóját, gyerekeket, időseket, felnőtteket… Éva néni évről-évre tanúságot tett erről. De nem csak a borzalmakról vallott. Csillogó szemmel beszélt, és ezek a szemek azt mondták: „Ne féljetek, van remény! Élhetünk jobb világban, tehetünk azért, hogy ne kelljen gyűlöletben és igazságtalanságban élni!” Megértettem, hogy ezért mi, fiatalok is felelősséget vállalhatunk.

Szeretném megköszönni Éva néninek, hogy élete utolsó évtizedeit nekünk, fiataloknak ajándékozta. Pedig sajnáltathatta volna magát a rengeteg fájdalom és szenvedés után. Pihenhetett volna, megérdemelten. Ő azonban fáradhatatlanul járta Magyarország és Európa iskoláit: utolsó erejéig találkozott és beszélt. Nem adta fel. Példája azt tanítja nekünk, hogy nem mindig a gonoszságé, a halálé, az erőszaké és a gyűlöleté az utolsó szó, hanem lehet az emberségé és az együttérzésé. Azt tanítja nekünk, hogy mi se törődjünk bele.

Mi, Fiatalok a Békéért mindennap egy igazságosabb és testvériesebb országért, világért élhetünk. Sok szegény barátunk van: magányos idősek, nehéz sorsú gyerekek, menekültek. A velük kötött barátságunk azt tanúsítja, hogy lehet, hogy érdemes, hogy megéri, mert mosolyogni láthatjuk őket. Olyan emberek mosolyát látjuk, akik – talán Éva nénihez hasonlóan – valami szörnyűséget éltek át, amelynek emléke egész életükben végig fogja kísérni őket.

Drága Éva néni, életed, munkásságod, művészeted ihlet minden fiatal számára, aki másokért álmodni és tenni akar. Most búcsúzunk tőled, de mosolyodat, szavaidat és szemed csillogását soha nem felejtjük el! Te magad voltál az emlékezet: azért éltél és meséltél, hogy velünk ne történhessen meg, ami veled. Ígérjük, hogy mostantól mi fogunk emlékezni és emlékeztetni másokat. Köszönjük!

Tíz éve rendezünk vasárnapi ebédeket szegény barátainkkal Budapesten

Szeptember 25-én a Ferencvárosi Művelődési házban tartottuk a vasárnapi ebédünket. Nyárzáró és ünnepi ebéd volt. 

10 éves a vasárnapi ebéd, ahol a Sant'Egidio barátaival havonta egyszer, vasárnap körbeüljük a terített asztalokat. Jó szó, odafigyelés és finom, meleg étel – együtt azokkal, akik az utcán élnek, magányosak, idősek, kirekesztettek, együtt a szegény családokkal. Nagyon sok helyszínen, nagyon sok segítővel, sok csodás vasárnapi menü készült a tíz év alatt. Köszönjük a hűséges támogatásokat!

Ezen a vasárnapon Danit és Pétert is köszöntöttük a születésnapján! Van olyan vendégünk, aki már tíz éve az első vasárnapi ebédünkön is ott volt. Isten éltessen minden résztvevőt!

Hálásak vagyunk az Úrnak, hogy lehetséges a vasárnapi ebéd öröme, hogy megélhetjük a barátság vasárnapjait!

Vasárnapi ebéd Monoron, rászoruló barátainkkal

 

Nagyon vidám hangulatban telt a szeptember 3-i vasárnap a monori közösségünknél. Bent terítettünk meg szépen, de mivel elállt az eső, gyorsan leköltöztünk a plébániaudvarra. Családias az együttlét, hiszen már sok-sok éve minden hónapban együtt ebédelünk, vendégül látjuk azokat, akik nem ülnek terített ünnepi asztalhoz vasárnaponként. Már barátként vagyunk jelen, szegények és jólétben élők, gyerekek, fiatalok, felnőttek, idősek, vagy inkább úgy, mint egy nagy család, amelynek tagjai rendszeresen találkoznak és elmesélik, mi történt az előző találkozás óta. 

Köszönjük Teri néni finom levesét, a Tanya csárdától kapott finom ebédet, Járka Anikónak a sok almát, Kajli Gábor szuper kávéját, aminek a felszolgálása eleganciát is kölcsönzött a rendezvénynek, a fiataloknak (meg persze a régóta fiataloknak is) és a gyerekeknek, fiataloknak a sok segítséget, Papp Rolinak a zenét, Misi atyának a kedves jelenlétét, a vendégeknek, hogy eljöttek és csodás napunk lehetett együtt.

Vasárnapi ebéd Gyömrőn intézetben élő idősekkel és menekült családokkal

 

A békés találkozás öröme erőt ad a kiszolgáltatottság, magány enyhítésére. Harmadik alkalommal szerveztünk kirándulást Gyömrőre, idős barátainkat örvendeztettük meg vele, akik többségében intézetekben élnek. Idén augusztus 26-án Ukrajnából menekült anyák a gyermekeikkel is csatlakoztak az idősekhez. A Jézus Szíve-templomban misén vettünk részt, nagy szeretettel fogadott minket Virágh József atya.

Az idősek és a menekültek is küzdenek a magánnyal, sokszor egyedül vannak. Itt hidak születtek, egymás nehézségeit s örömeit beszélhették meg a közös ebéd alatt, melyet a Bagoly Étterem teraszán töltöttünk, kilátással a gyömrői tóra. Az idősek énekeltek, a gyerekek strandoltak. Békés találkozás volt. De vérzik a szívünk a közeli Ukrajnáért, ahol sokak életet teszi tönkre a háború. Az egyik anyuka három gyermekkel két nappal a kirándulás után kényszerül visszatérni Ukrajnába, mert nincs a lakhatása megoldva, illetve az online oktatáshoz is személyesen kell megjelennie a gyermekeinek az iskolában.

Szívünk összes szeretetével imádkozzunk értük és velük együtt minden menekültért és idősért, hogy Isten küldjön melléjük segítőket, hogy legyen mindig emberük, aki enyhíti a magányukat, kiszolgáltatottságukat.

Táborozás ukrajnai gyerekekkel, a béke jegyében – Sok új barátság kezdete

Július közepén Ukrajnából menekült gyerekekkel nyaraltunk együtt a Balatonon, Gyenesdiáson. A közös játékok, strandolások, imádság és zenélések alatt új barátságok születtek köztünk. Budapestről, Pécsről és Pécs környékéről érkeztek a gyerekek és mi, a Fiatalok a békéért mozgalom gimnazista és egyetemista tagjai.

A tábor napjai mindig közös reggelivel kezdődtek, aztán megkezdte a csapat a napi programot. A gyerekek hihetetlenül élvezték a kirándulást, kincskeresést, táncolást, de leginkább a vizes programokat kedvelték, a balatoni fürdéseket. Volt olyan nap, amikor kétszer is lementünk a strandra.

Nagyon jó programnak bizonyult a pólófestés is. A sablonokat minden gyerek magának vágta ki, aztán ráfújtuk a színes festékeket a fehér pólóra. Mindenki saját fantáziája szerint készítette el a pólóját, egy forma azonban mindenkién mégis ugyanaz volt: a békegalamb, mely a legtöbb festett pólón az ukrán zászló színeiben pompázott.

Amitől a tábor előtt talán a legjobban tartottunk, az a gyerekekkel való kommunikáció volt, a többség ugyanis nem nagyon beszélt magyarul. Időközben viszont rájöttünk, hogy egy gyerekkel szót váltani nem is olyan nehéz, csak a módját kell kreatívan, türelemmel megtalálni. Mi legtöbbet a jelbeszédet használtuk, de az angol nyelv és a fordító alkalmazás is a segítségünkre szolgált. Ugyanakkor ne feledkezzünk meg Margeritáról és Sofiról, ukrán barátainkról, akik angolra és magyarra fordítottak nekünk.

Természetes, hogy egy gyerek új környezetben kicsit megszeppen, ez először itt sem volt másképp. Ám a hét folyamán a srácok egyre nyitottabbak, ragaszkodóbbak lettek: amikor sétáltunk, fogták a kezünket, egyre többet kértek segítséget, jöttek oda hozzánk egy ölelésért és így egyre több barátság született köztünk.

A tábor legjobb pillanatai azok voltak, amikor a gyerekek nevettek, mert egy gyerek akkor igazán gyerek, amikor nevet. A mi kis ukrán barátainkat pedig a háború, a félelem sajnos arra kényszerítette, hogy idő előtt felnőjenek. A táborban az volt a célunk, hogy a gyerekek újra igazi gyerekek lehessenek!

A másik álmunk az volt, hogy új barátokat szerezzünk, és azt hiszem, minden részt vevő fiatal nevében kijelenthetem, hogy az álmunk valóra vált. Nagyon várjuk, hogy mielőbb láthassuk új barátainkat, akár a béke iskolájában, akár más közös programokon!

Nagy Júlia, Pécs